Augusztus 13-tól minden új elektronikai berendezés vásárlása esetén kötelesek lesznek a hazai kereskedők díjmentesen visszavenni a régi, elhasznált készülékeket. Az új szabályozás eredményeként 2008-ra négyszeresére nőhet a begyűjtött és feldolgozott eszközök mennyisége. (Az elektronikai hulladékról bővebben...)
Az Európai Unióban évente és lakosonként mintegy 17-20 kilogrammnyi veszélyes anyagokat is tartalmazó elektronikai hulladék keletkezik. Õri István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára a szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: Magyarországnak 2008 végére kell teljesítenie - az unó által megkövetelt - fejenként 4 kilogrammnyi háztartási e-hulladék szelektív gyűjtését és feldolgozását.
Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló, tavaly elfogadott és 2005. augusztus 13-án hatályba lépő kormányrendelet kategóriánként eltérő mértékben írja elő a visszagyűjtési és hasznosítási arányokat. Első lépésként az idén feleslegessé váló mintegy 100-120 ezer tonnányi berendezésből összesen 10 ezer tonnát kell feldolgozni. Ezt a mennyiséget 2008-ra 40-42 ezer tonnára kell növelni az elvárások szerint - hangsúlyozta az államtitkár.
Ingyenes a régi berendezések leadása
Csak abban az esetben terheli a kereskedőket visszavételi kötelezettség, ha a vásárló a régi berendezés helyett újat vesz. Már sok kereskedő és márkaszerviz előre jelezte, hogy nem kötik új termék vásárlásához a leadást. A régi berendezésektől a jövőben a hulladékudvarokban ingyen lehet megszabadulni. Az államtitkár kiemelte: a házhoz szállított nagy háztartási gépek esetében az üzleteknek kell majd gondoskodniuk a cseretárgy elszállításáról. A kisebb termékeket, például a mobiltelefonokat a boltokban kialakított gyűjtőhelyen, vagy a hulladékudvarokban, vagy a szervizekben lehet leadni.
Koordináló szervezet gondoskodik a begyűjtésről
A kormányrendelet alapján a gyártók a visszavételről és a hasznosításról önállóan gondoskodhatnak, vagy koordináló szervezetet hozhatnak létre. Eddig összesen 5 ilyen szervezet jött létre, amelyek az érintett gyártók és forgalmazók mintegy 90 százalékát tömörítik, ami körülbelül 300 céget jelent. Az elektronikai termékdíj januári hatályba lépése is jó hatással volt a berendezések begyűjtésére és újrafeldolgozására. Azok a cégek ugyanis, amelyek teljesítik a kötelezettségüket, mentesülhetnek a meglehetősen magas, kilogrammonként 80-100, esetenként 1000 forint, termékdíj megfizetése alól - tette hozzá Õri István.
Évente közel kétszázezer tévé, illetve monitor kerül a szemétbe. Egy felmérés szerint Magyarországon évente legkevesebb 100-150 ezer PC és 20-30 ezer monitor kerül ki a forgalomból. E hatalmas mennyiségű elektronikai lom alkatrészei értékes elemeket – aranyat, ezüstöt, rezet, molibdént – és a környezetet súlyosan szennyező, de hasznosítható anyagokat, például ólmot és cinket tartalmaznak. Egy képcsőben átlagosan 2-4 kilogramm ólom található, emellett adalékanyagként foszfor, cinkszulfid és kadmium is kerül bele. A széttört képcsőből a toxikus fémek az esővízzel a talajba kerülnek.
Nyugaton több megoldás létezik a digitális lomok kezelésére. Németországban a használt monitorok házait megolvasztják, majd az épülő autópályák burkolatába építik be, míg az eldobált mobilokból elektronikus eljárással kivonják a bennük található aranyat, ezüstöt és más értékes elemeket. Egyébként az e-szemét feldolgozása üzletnek sem rossz.
A települések hulladékgyűjtő udvaraiban a lakosok ingyen adhatják le elektronikai hulladékaikat. A cégek – az ártalmatlanítási költség megfizetése után – a megfelelő engedéllyel rendelkező telepekre vihetik a lestrapált eszközöket. Néhány hulladékátvevő egyébként fizet a kiszerelt nyomtatott áramköri lapokért és a komplett számítógépért.
A hulladék képcsövek kommunális hulladéklerakóba történő lerakása az EU valamennyi tagországában tilos. A Magyarországon jelenleg tapasztalható gyakorlat szerint a kiszolgált televízió-készülékek és számítógép-monitorok nagyobb része kommunális vagy illegális hulladéklerakókba kerül, kisebb hányada a használtcikk-kereskedelemben jelenik meg újra, amivel e készülékek hulladékelhelyezési problémája néhány évvel későbbre tolódik. Az elektronikai szemét egyelőre csak 4 százalékát teszi ki a háztartási hulladékoknak, ám mennyisége folyamatosan emelkedik. Hasonló tendencia jellemzi a többi európai államot is.
Az elektronikai hulladék mennyiségének csökkentése érdekében az EU az idén februárban két új irányelvet adott ki. Az elsőben a közösség a tagállamoknak 2006-tól megtiltja, hogy a területükön tevékenykedő cégek elektronikai termékeikbe ólmot, higanyt, kadmiumot vagy brómozott égésgátló műanyagokat építhessenek be. A második irányelv a háztartási eszközök esetén előírja, hogy a tagállamokban 2006-ra fejenként évente legkevesebb 4 kilogramm hulladékot kell begyűjteni, emellett az egyes termékcsoportok esetén konkrét hasznosítási kötelezettségeket is előír. A számítástechnikai és szórakoztatóelektronikai termékek esetén 75 a kötelező hasznosítási arány. Az irányelv-direktíva hazai átvétele folyamatban van, ám még nem világos, hogy a minisztérium milyen eszközökkel próbálja rávenni a gyártókat és a forgalmazókat e speciális hulladékhalmok csökkentésére. Ennek egyik eszköze a termékdíj bevezetése lehet.
A februári irányelv betartása jelentős kihívást jelent a mostani tagállamok számára is. Görög- és Írország már az előkészítés során jelezte, hogy nem tudja időben teljesíteni a kötelezettségeket, így a közösség a két tag részére 2008 végéig szóló átmeneti mentességet adott. Könnyen lehet, hogy Magyarország is hasonlóra törekszik, hiszen a teljes újrahasznosítási kapacitás kiépítésének költsége tízmilliárd forint. Az előírás teljesítéséhez szükséges újrahasznosítási kapacitás Magyarországon 40 ezer tonna lenne, miközben ma alig 10-12 ezer tonnányival rendelkezünk.
Brüsszel egyértelműen a gyártó felelősségévé teszi az elektronikai hulladékok begyűjtését és feldolgozását. Abba a szabályozás nem szól bele, hogy a gyártó hogyan teljesíti ezt a kötelezettségét, de a szabály előírja: a költségeket neki kell viselnie.