Szeretni, bátorítani, megbocsájtani és bízni – éjféli mise a felújított Bazilikában

Az éjféli misét nevezik a ragyogó fényesség miatt aranyos misének és a Jézus születését hirdető angyalokra utalva angyalmisének is.

Mivel az éjfél a napnak mindig a legtitokzatosabb pillanata, a néphitben a szellemek, a hazajáró lelkek és kísértetek ideje és különös képzetek és hiedelmek fűződtek hozzá. Az éjféli misére vitték el a lucaszéket, hogy ráállva fölismerjék a boszorkányokat. Az éjféli mise körül kialakult hiedelem- és szokásvilág tele van bőség-termékenység motívumokkal, illetve a hiedelem szerint az éjféli misén legalkalmasabb Isten áldását, segítségét és oltalmát kérni.

Éjféli mise a Szent István Bazilikában

Lélekben ott vagyunk Betlehemben, ahol sokadalom van, ahol a népszámlálás miatt összejöttek az emberek. A szállások tele vannak és a Názáretből érkezett család hiába kopogtat az ajtókon, végül egy faluszéli barlangistállóban találnak szállásra. Mária és József odamennek és ott születik meg a gyermek. Látjuk az ártatlan gyermeket, akiből békesség árad és örömet sugároz ránk, akikre még rászorul. Mária ott áll mellette, akinek a gyermeken kívül semmije sincs és József, aki alig érti még, hogy mi történt.

Ha hittel nézünk a betlehemi családra sokkal többet látunk, mint pusztán egy múló megnyugvást, egy percig tartó békességet – mondta Spányi Antal fehérvári püspök. „Valami kellemes szép érzést, mert megértjük Isten tervét, ami a mi kiteljesedésünk valósága. Karácsony ünnepén mindannyian azt a békét próbáljuk megtalálni, befogadni és hordozni, mely a betlehemi családból, a barlangistállóból, a jászolból árad ránk."

Csak rajtunk múlik, hogy ezt a békét befogadjuk és hordozzuk és nem csak magunknak őrizzük, hanem ezt a békét próbáljuk másoknak is továbbadni, mert képesek vagyunk rá.

"Ekkor tudunk szeretetben élni egymással és ekkor tudunk szeretni egymás felé, tudjuk egymást bátorítani, tudunk megbocsátani, újrakezdeni, bízni a jövőben, mert nem pusztán emberi a bizalom, ami bennünk él, hanem Istentől kapott erény."

Spányi Antal szentbeszédének végén kérte, hogy adja át az Úr nekünk azt, hogy képesek legyünk az életünket így formálni. Így alakítsuk, Krisztus tanítása szerint gondolatainkat és érzéseinket és ezzel a belsővel formáljuk életünket, földi és égi kapcsolatainkat és így kövessük Krisztust, aki az atyai ház felé előttünk megy.