A Vörösmarty Színház vendégeként, Bősze Ádám, a Virtuózok tehetségkutató és a Bartók Rádió közismert műsorvezetője, önálló estjén egy eddig nem létező, új műfajt mutatott be, mely a stand-up alapjaira építve nyújtott tartalmas és minőségi élményt a zeneszerető közönségnek.
Zenei stand up Bősze Ádámmal és az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral
Ez az est kiváló alkalom arra, hogy a klasszikus muzsika székesfehérvári rajongói, megismerjenek egy egészen egyedi, stílust, egy olyan hangnemet, amely más-más forrásból táplálkozva mutatja meg a komolyzene kapcsolódási pontjait a mindennapokkal...
Két forrása van, az egyik a Bartók Rádió, a másik pedig a klasszikus zenei műsorvezetés a színpadokon. Ezek inspiráltak arra, hogy egy klasszikus zenei stand-upot létrehozzak. Amíg ezeken a helyeken a Bartók Rádióban és a koncerteken mindig meghatározott időt szabad beszélni, de azt kívánják, hogy szórakoztassuk a hallgatóságot, addig a stand-upban saját magam oszthatom be az időmet, és annyit beszélhetek, amennyit akarok, mert nincs benne zene. Ez most egy különleges alkalom egyébként, mert az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, Rossini: Sevillai borbélynyitányával megadja az alaphangot, tehát alapvetően humorral kezdünk. Egyébként ez a stand-upra nem jellemző, úgyhogy az évek során ez kialakult egy ilyen vágy bennem, hogy annyit beszélhessek, amennyit akarok, s ne kelljen alkalmazkodni, hogy ennek sikere lett-e, lesz-e, azt nem tudom eldönteni, azt majd egy év múlva fogok visszatekinteni rá, hogy ezt érdemes volt-e csinálni, de eddig nagyon lelkes vagyok.
A szakmai életutad kellős közepén, kézen fogva jár a játékosság és a klasszikus. Miként lehet ezt úgy elegyíteni, hogy jó járjon a közönség, hogy maradjon a klasszikus zene hangulata, ugyanakkor megismerjék Bősze Ádámot, abban a formában, ami eddig talán kevésbé volt ismert?
Nagyon sokáig próbáltam ezt mérlegen mérni, mennyi legyen benne a szórakoztatás, mennyi legyen benne az információ átadás, nemcsak a stand-upban, hanem a különböző műsorvezetésekben, s egy idő után rájöttem arra, hogy nekem így nem megy. Én akkor érzem jól magam, hogy ha azt adhatom, amilyen én vagyok, hogy a közönség ezt szereti, vagy nem, eldől, folyamatosan eldől, akár a Bartók Rádióban, akár a stand-up során. Nem tudom megmondani, igyekszem magamat adni, és a saját magam ízlésem adja az arányt. Hogy ez jó, vagy nem jó, ezen, nem gondolkoztam. Így indultam, de most már hagyom, hogy ez így menjen, aztán majd meglátjuk a közönség reakcióiból.
Nyilván nem lehet patikamérlegen kimérni, hogy meddig legyen komoly, és mikor kezdődjék a vicc, legalábbis, amit a színházban viccnek nevezhetünk, egy ilyen komolyzenei esten, de törekszel-e arra, hogy megismerjék azt a másik Bősze Ádámot, ami eddig rejtve maradt, ami titok volt számunkra mindeddig?
Azt gondolom, hogy a Bartók Rádió reggeli műsorában azt adom, ami vagyok. Ennél talán egy fokkal lazább ez a stand-up. Mindenképpen van egy kis gátszakadás bennem, hogy tényleg azt mutatom, amilyen vagyok, legalábbis az életem eddig arról szólt, hogy megpróbáljam mindig azt csinálni, amit szeretek, és amilyen én vagyok. Azt gondolom, hogy ebben a stand-upban értem a legközelebb ahhoz, hogy a közönségnek ezt meg tudjam mutatni. Minden egyes alkalom, izgalommal tölt el.
