A gonosz Egérkirály december 19-én, pénteken háborút indít a babák ellen: egérseregével támad a békés játékokra a Vörösmarty Színház színpadán. De hamarosan kiderül, hogy az Egérkirály korántsem olyan gonosz, mint amilyennek látszik: egyszerűen csak szeretetre éhes.
A gonosz Egérkirály december 19-én, pénteken háborút indít a babák ellen: egérseregével támad a békés játékokra a Vörösmarty Színház színpadán. De hamarosan kiderül, hogy az Egérkirály korántsem olyan gonosz, mint amilyennek látszik: egyszerűen csak szeretetre éhes, és azt szeretné, ha az emberek a babák helyett velük, egerekkel játszanának.
Mivel a történetben az anyakirálynő is szerepel, jogosan merülhet fel a kérdés a (felnőtt) nézőben: nem kap elég szeretetet tőle az Egérkirály, még királyfi korában sem?
Zsurzs Kati |
- Valóban kevés szeretetet kap tőlem - mondja nevetve az Egérkirálynő, vagyis
Zsurzs Kati. - Ütöm-vágom, ahol érem: nagyon szigorú és igazságtalan vagyok vele szemben. Aztán persze kiderül, hogy én is csak szeretetre vágyom... Van egy nagyon jó mondat a szerepemben: „A szeretetért voltam gonosz” - azért voltam gonosz, hogy az embergyerekek ne féljenek tőlünk, szeressenek minket, és a babák helyett velünk játsszanak.
Az Egérkirálynő egyébként nagyon haragszik a felnőtt emberekre: nincs kimondva a darabban, de kikövetkeztethető, hogy az én drága férjemet egy egérfogó vagy egy macska kapta el - a gyűlöletem innen ered, hiszen az emberek miatt vesztettem el az én hatalmas, dagadt páromat.
- Élvezettel beszél a darabról - ez a gonosz szerep is ennyire élvezetes?
Gesztesi Károly és Zsurzs Kati (Fotó: Gulyás Buda) |
- Nagyon jó gonosznak lenni! Nagyon szeretek gonoszt játszani - főleg mesében, mert itt szabadon lehet komédiázni. A mesében a Jó finomabb színekkel van megrajzolva, a Gonoszt viszont erős színekkel kell ábrázolni, és ez nagyon jó dolog.
- Magyarországon szokatlan, hogy ennyi szereplővel állítanak ki egy darabot: majdnem hatvan színész, táncos és statiszta közreműködik benne... Milyen érzés egyszerre ennyi emberrel együtt dolgozni?
- Jó érzés... Hozzá is vagyok szokva, hogy nagy létszámú, zömmel fiatal szereplőgárdás darabokban játszom. Azért is szeretem, mert nagyon sok olyan fiatal játszik benne, akit régről ismerek. Sokukat tanítottam, és az nagyon jó, amikor az ember a saját tanítványaival kollégaként találkozik. Persze folyamatosan meg is kell felelni: árgus szemekkel figyelik, hogy amit évekig papoltam nekik, én is úgy csinálom-e. Nem csak az alakítást, hanem azt is, hogy hogyan élünk ebben a szakmában - nem engedhetem el magam, nem szabad leégnem.
Kapcsolódó anyagok:
