Szent Flóriánra, a tűzoltók védőszentjére emlékezünk május 4-én

Dr. Varró Ágnes néprajkutató Szent Flóriánról írt cikke ITT olvasható teljes terjedelmében.

„Hogy mentse meg városunkat tűzveszélytől, /És hadaktól minden testi s lelki gonosztól…” Ezekkel a szavakkal fohászkodnak Szent Flórián közbenjárásáért május 4-én Székesfehérvár-Felsőváros templomában a hívek, hogy oltalmazza meg a várost a tűz pusztításától.

Flórián köztéri szobrát számos településen, köztük Székesfehérvár belvárosában is láthatjuk, amint az egyik kezében lévő dézsából vizet önt egy lángokban álló házra, a másik kezében pedig rendszerint egy zászlót tart.

Ki volt ez a gyakran ábrázolt szent és miért övezte nagy tisztelet?

Miként Szent György vagy Szent Márton, ő is a katonaszentek sorába tartozik, s a 14 segítőszent között is előkelő hely illeti meg, mint a tűztől védő, oltalmazó égi pártfogót. Életének fontosabb állomásai Ausztriához kapcsolódnak. Krisztus után a 3. század közepén született. Korán katonának állt, s bár ez a korszak a véres keresztényüldözések ideje volt, a római hadseregben is akadtak akik rokonszenveztek az új tanokkal. Itt ismerkedett meg Krisztus tanításával és kereszténnyé lett. Amikor 303-ban, Diocletianus császár idején ismét nagy erővel lángolt fel a keresztényüldözés, inkább visszavonult a hadseregből és a mai Felső-Ausztriában fekvő Laureacum (ma Lorch) vidékén telepedett le a császártól kapott birtokán. Azonban nem tudott nyugalomban élni, hiszen a keresztények üldözése Noricum tartományban is egyre nagyobb méreteket öltött. Vállalta, sőt megvallotta hitét, amiért vérbíró elé állították, aki megkínoztatta és halálra ítélte. Nepomuki Szent Jánoshoz hasonlóan őt is vízbe fojtották, összekötözött végtagokkal, malomkővel a nyakában az Enisium (ma Inn) folyóba lökték. Régi katonatársai nem akarták egykori bajtársukon végrehajtani az ítéletet, amikor egy fiatal zsoldos, aki korábbról nem ismerte Flóriánt, a hídról belelökte a folyóba. A legenda szerint, amikor a test után tekintett a mélybe, megvakult. Még azon az éjjelen, 304. május 4-én egy jámbor özvegyasszony, Valéria álmában megjelent a halott Flórián és megmutatta neki azt a helyet, ahová kivetette a víz.