Összesen 70 helyszínen 550 előadás várja majd a közönséget. A Székesfehérvári Balett Színház a Prágai Kamarabalettet, Csehország legnagyobb professzionális, független tánctársulatát látja vendégül.
Az érkező társulat az elmúlt fél évszázadban figyelemre méltó sikereket ért el, a cseh és a prágai táncművészet elismert nagykövetévé vált, rangos díjakat nyert el külföldön is. Tíz állandó taggal és 6 gyakornokkal dolgozik, saját technikai stábbal és menedzsmenttel rendelkezik. A repertoárban a klasszikus tánc elemei éppúgy megtalálhatóak, mint kortárs és modern technikák. Linda Svidró művészeti vezető őrzi az eredeti Šmok koreográfiák jellegzetességeit. Szoros együttműködésben áll Kateřina Dědková szólista és pedagógussal, illetve Igor Vejsada balettmesterrel. A társulat rezidens koreográfusa az Európa-szerte ismert művész Petr Zuska, a National Theatre Ballet egykori művészeti vezetője.
Magyarországra az Intimate Clouds című, kétrészes előadásukat hozzák el 2023. április 4-én, kedden 19 órakor a székesfehérvári Vörösmarty Színházba. Petr Zuska Intimate letters (Bizalmas levelek) című alkotását Leoš Janáček második vonósnégyesére készítette el a Zemlinsky Quartet tolmácsolásában. A koreográfiát dr. Ivan Dunovský emlékének ajánlja az alkotó, aki hosszú ideig támogatója és patrónusa volt a Prágai Kamarabalett társulatának, és idén ünnepelte volna 70. születésnapját. Az Intimate letters című vonósnégyest Leoš Janáček komponálta halála előtt, 1928-ban. Az ihletet a műhöz a nála negyven évvel fiatalabb házas asszonyhoz fűződő szerelmi kapcsolata adta. Úgy tekinthetünk a műre, mint a kettejük közt folyt levelezésre a zene nyelvén elmesélve. A zene, ez az élő, lüktető és folyton változó organizmus önmagában egy kerek téma, egy történet. Kapcsolatok megfoghatatlan hálózata, sorsok és szálak közöttünk, melyek összefűznek minket, lelkünk komplikált útvesztője, mely megnevezhetetlen. Minden mozgásban van, semmi sem tart örökké és semmi nem ismétlődik.
Az est folyamán bemutatják Jiří Pokorný Black clouds don’t cry (Fekete felhők nem sírnak) című koreográfiáját is a Prágai Kamarabalett társulatára adaptálva. A darab felfedezi az álarcok és a rejtett emóciók jelenségét, melyet fehér, kifejezéstelen maszkok szimbolizálnak. E téma ismét időszerűvé vált közelmúltunk társadalmában. A Black clouds don’t cry című produkciót a tudatosan vagy tudattalanul lelkünkben elnyomott, rejtett érzelmek és gondolatok ihlették. Testünk kemény, kagylószerű héjjá alakul át, mely áthatolhatatlan, tökéletesen elrejtve a felszín alatt eredeti arcunkat különböző álarcok mögé, melyeket a külvilágnak mutatunk. Mikor leszakítunk egy almát a fáról és befestjük, a felülete és képzeletbeli szerkezete élénken megmarad szemünkben, míg belső tartalmai már élettelenek. Ezt mutatja az is, hogy a spanyol nyelvben a csendélet „naturaleza muerta”, azaz halott természet.
