Székesfehérváron találkoztak a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének tagjai

A Vörösmarty Színházban tartotta idei évi első találkozóját a Vidéki Színházigazgatók Egyesülete.

A csütörtök délutáni eseményen 14 teátrum: a Budaörsi Latinovits Színház, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház (Népház), a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Soproni Petőfi Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a Szigligeti Színház, a szombathelyi Weöres Sándor Színház, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház, a Győri Nemzeti Színház vezetői vettek részt a házigazda, dr. Szikora János meghívására.

Székesfehérváron találkoztak a vidéki színházigazgatók

A Vörösmarty Színház igazgatója köszöntőjében kiemelte, ma vidékinek lenni és vidéki színházat csinálni, másként van a közgondolkodásban, mint a valóságban. A szakmai médiát olvasva az lehet az ember benyomása, hogy ma Magyarországon, ami érdekes, ami értékes és fontos, az Budapesten történik, pedig Magyarország nem azonos Budapesttel, a magyar színház pedig messze nem azonos a budapesti színházzal. „Meggyőződésem, hogy a vidéki színház, az a magyar színház. A magyar színháznak egy olyan integrált része, amely nincs kellőképpen a köztudatban. Sokkal hasznosabb volna, hogyha a hangsúly nem a vidék szón lenne, hanem azon az értéken, tartalmon, amelyet a városainkban működő színházak teremtenek és adnak a közönségnek. Ezek a kulturális műhelyek messze több, értékesebb, izgalmasabb produkciót, munkát hajtanak végre, mint amennyi ma a köztudatban ebből lecsapódik. Ezt azért tartom fontosnak, mert az elmúlt időszakban a színházak jelentősége meglehetősen háttérbe szorult. Ezt valamennyien érezzük.” A jövőt illetően hozzátette, annak érdekében, hogy a színház a társadalom gondolkodásának, kulturálódásának továbbra is meghatározó tényezője legyen, összefogásra van szükség. Véleménye szerint ennek a színházi struktúrának a fennmaradása, annak alfája és omegája az állami szerepvállalás, és mellette a közös együttműködési formák kitalálása a kulturális térvesztés visszaszerzéséhez.

A színházi vezetőket a város nevében Székesfehérvár polgármestere köszöntötte. Dr. Cser-Palkovics András fontosnak nevezte, hogy a színházigazgatók közösen beszélik meg a kihívásokat, kérdéseket, együtt keresik a megoldást az aktuális problémákra. „Több színházat is érint például az a kérdés, hogy a közös fenntartásra vonatkozó megállapodások, amiket korábban az önkormányzatok kötöttek a Magyar Állammal, a december 31-i nappal lejártak. A szakminisztérium arról tájékoztatta az igazgatókat és fenntartókat, hogy szeretnék ezt újra megkötni. Ennek a tárgyalássorozata megkezdődött még a múlt év végén, és biztos, hogy az új év első hónapjaiban az egyik legfontosabb kérdés lesz. A színházak az elmúlt években stabilan, biztonságosan tudtak működni ennek a megállapodásnak a keretében és ennek köszönhetően. Bízom benne, hogy minden adott lesz ehhez a következő időszakban is.”

A Vidéki Színházigazgatók Egyesülete egy éve kezdte el újraszervezni működését. Erről már a szervezet elnöke, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója, Kirják Róbert szólt. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a tavalyi évben három alkalommal találkoztak, ezt szeretnék tartani idén is. A jövőben olyan új dolgokat terveznek az egyesület működésébe behozni, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. A csütörtöki találkozón elhangzott, hogy a legtöbb vidéki színház azonos problémákkal néz szembe. A legfontosabb kérdés a közös fenntartású intézmények kérdésköre. Ezek megvitatása mellett szó volt egy ösztöndíjprogram bevezetéséről is. Egy olyan sorozatot indítanának el minden egyes színházban, amelynek keretében frissen végzett vagy ötödéves dramaturgok írnak kritikát az előadásokról, amelyeket aztán díjaznak is.