Székesfehérváron dedikálta újonann megjelenő könyvét Vujity Tvrtko - interjú a szerzővel

 Székesfehérváron dedikálta újonnan megjelent könyvét a Napló riportere, Vujity Tvrtko. Az új könyv a Pokoli Történetek sorozat folytatása, de a Tvrtko könyve címet viseli. A könyvben a riporter a pokoli történetek mellett könnyfakasztó történeteket is közöl. A szerző elmondása szerint a könyv annyiból több a riport filmeknél, hogy ebben az is olvasható, miképpen élte meg a helyzeteket, amibe a forgatás alatt került. Vujity Tvrtko a könyvről és terveiről is beszél... 

- Milyen történeteket, kalandokat adsz át a könyvben az olvasóknak?

  Szerintem ez a Pokoli történetek sorozat legizgalmasabb könyve.  Amikor Észak-Korreában voltam, azt hittem, hogy ennél nincs tovább és nincs nagyobb személyi kultusz a világon. Aztán megismertem a Szaparmurat Türkménbasi diktatúráját, ő az aki saját magáról nevezte el a január hónapot Türkmenisztánban, illetve az állami televízió emblémája is az ő feje. Jártam még Afrikában, Ausztráliában összehoztam két embert, akik 58 évig halottnak hitték egymást és bemutatom Sorel legújabb kalandját is: ő az a budapesti fiatalember, aki kongói színekben indul a téli olimpián.

- Még csak most jelent meg a könyved, de vannak már terveid a jövőre nézve?

 - Elmegyünk a családommal Gambiába, mert nagyon szeretem ezt a kis országot és ott karácsonyozunk. Előtte pedig innen Székesfehérvárról megyek Prágába, majd Pozsonyba, ahol "Láttam a poklot" címmel jelenik meg a könyvem fordítása.

- Hogyan fogadják a könyvedet külföldön?

 - Annak ellenére, hogy külföldön nincsen műsorom sok-sok nyelvre fordítják le a könyvet. Szerintem ez magáért beszél és ez nekem nagyon jó érzés. Talán kicsit promotálni is tudom Magyarországot ezáltal, hogy a magyar főszereplős történetek ilyen érdekesek.

- Mivel nyújtasz többet a könyvben a riportfilmeknél?

- A film a történetek témájáról szól, míg a könyv arról, hogyan éltem meg én a forgatásokat. A leprásokról szóló filmben nem volt benne, hogy én majdnem elhánytam magam, mikor letüsszentettek. Nincsenek benne azok a pillanatok, amikor elröhögöm magam, mert a film egy objektív műfaj. Azt sem láthatták mikor elsírtam magam, mikor két testvér találkozott egymással 58 év után. Szóval a könyv a riportfilmek naplója arról, hogyan készülnek ezek.