Székesfehérvár visszafoglalása - az 1601. évi ostromról hallhatunk előadást

Székesfehérvárt, a középkori magyar királyok koronázóvárosát 1543. szeptember 4-én I. Szülejmán szultán hadai elfoglalták, és ekkor vált a budai vilajet négy óriásvárának egyikévé, ahol a második legnagyobb őrség állomásozott.

Az erősség stratégiai jelentőségét az adta, hogy egyszerre védelmezte Budát és az oda vezető észak-déli dunai vízi és szárazföldi utat, valamint veszélyeztette a szembenálló győri végvidék várait. Ahogyan Mátyás főherceg Rudolf császárnak 1601. október 25-én írt levelében kifejtette, a Porta is tisztában van azzal, hogy Székesfehérvár nélkül a magyarországi hódoltság fővárát nem tarthatja meg.

1601-ben az elhúzódó sikertelen béketárgyalások és a keresztény sereg lassú gyülekezése miatt a hadjárat csak szeptember 2-án indulhatott meg.

Ekkor a csallóközi táborából a Philippe-Emmanuel de Lorraine, Mercoeur hercege megindította katonaságát és azt tervezte, hogy másnap Komáromnál átkel a Dunántúlra. Ám a Duna magas vízállása, valamint az élelmiszerek szállítására kirendelt szekerek hiánya miatt két napig várakozni kényszerült. Eközben azonban, azért hogy Budáról ne juttathassanak be sem muníciót, sem élelmiszert Székesfehérvárra Hermann Christoph von Russwormnak megparancsolta, hogy Thurn, Hoditzky és Kollonich 2500 lovasával Esztergomba menjen. Ott a várhegy és a Szent Tamás-hegy között épült sáncban állomásozó Althan és Pernhausen ezredeket vegye magához. Esztergomból a főtábormesternek éjjeli menetekkel úgy kellett vonulnia, mintha Budát akarná a keresztény had megostromolni.

Ezt követően Székesfehérvár felé kellett küldenie katonáit és a vár falai alatt egyesülnie Mercoeur seregével. A tüzérségi lovak hiányában összesen 10 löveget tudtak magukkal vinni. A herceg pedig megparancsolta katonáinak, hogy öt napra lássák el magukat élelemmel. Ezek szállítására a komáromi uradalomból állítottak ki ötven szekeret. Mercoeur a vele maradt csapatokkal szeptember 5-én átkelt a Dunán és a következő napon elindult Komáromból Székesfehérvár felé. Ahogyan Wathay verses művében megörökítette: „Indulván azért, dobokat üttette.” A majki kolostorhoz szeptember 7-én ért a had. A következő napon pedig Kereknél veretett tábort a herceg. A keresztény sereg a vár alá szeptember 9-én délben érkezett meg, és két helyen (a Palota és a Buda felőli oldalon) táborozott le..

(Bagi Zoltán Péter: A királyok városa újra keresztény kézen, Székesfehérvár visszafoglalása 1601-ben - részlet)