Szerdán délelőtt tudományos konferenciával nyitotta meg a 2023-24-es jubileumi emlékévét a 150 éves Szent István Király Múzeum. A konferencián nagy hangsúlyt kaptak a Jókai utcai ásatások eredményei, a székesfehérvári városkép alakulása a korai évszázadokban, valamint ismét megerősítést nyert Szent István székesfehérvári koronázásának története.
Fennállásának 150. évfordulóját különleges, két éven át tartó megemlékezéssel ünnepli a Szent István Király Múzeum.
A rendhagyó módon két évig tartó jubilálás oka a múzeum alapításának érdekes története. 1873-ban 137 tag részvételével ugyan már tartott közgyűlést a múzeum elődjének számító Fejér megyei és Székesfehérvári Történelmi és Régészeti Egylet, alapszabályát azonban csak 1874-ben hagyták jóvá. Ennek okán az elkövetkező időszakban számos programot és előadást szerveznek mind az online, mind a személyes térben. Az első nagyszabású eseményre szerdán a Városháza Dísztermében került sor. A Székesfehérvár korai története – A legújabb régészeti, történeti és természettudományos kutatások eredményei című konferenciát nagy érdeklődés mellett rendezték meg.
A megnyitón dr. Cser-Palkovics András polgármester arról beszélt, hogy a város sokat köszönhet a múzeumnak, az Önkormányzat pedig fenntartóként a jövőben is elkötelezett a Szent István Király Múzeum mellett. Ahogy fogalmazott, az ilyen szakmai konferenciák mutatják meg, milyen fontos munkát is végez az intézmény. „Minden feltárás és az ahhoz kapcsolódó tudományos munka egyre többet mond nekünk arról, mi történhetett egykor Székesfehérváron, ennek pedig milyen hatása volt nem csak a nemzetre, de egész Európára is.” – emelte ki az intézmény munkájának fontosságát a városvezető, aki örömét fejezte ki, hogy a Jókai utcai ásatások eredményéről egy ilyen szép jubileumon számolhat be a szakma.
Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője és egyben a szakmai konferencia védnöke személyes élményt idézett fel köszöntőjében. Az országgyűlési képviselő 1977-ben élete első munkahelyeként lépett be a mai Szent István Király Múzeum épületébe. Meghatározó időszakot töltött az intézményben, ahol mindig is remek közösség, egy igazi szellemi és tudományos műhely volt. Kiemelte, hogy a múzeum számos izgalmas tárlatot, emléket és kutatást adott a városnak, ezek az eredmények pedig nemzetközi szinten is elismerté tették az intézményt.
„A zárt kiállítóhelyek ellenére a munka folyamatosan zajlik. Aktív szellemi tevékenység folyik az irodák ajtajai mögött, melynek eredményeit ezen a konferencián is hallhatja a közönség.” – köszöntötte a résztvevőket Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója. Felidézte, hogy 2017-ben, a Jókai utcai próbafeltárások idején már látták, hogy fantasztikus eredményekre van kilátás, ezek a feltételezések pedig javarészt be is igazolódtak. A főigazgató elmondta, hogy ugyan tudvalevő volt Székesfehérvár fontos történelmi szerepe, de itt vált bizonyossá, hogy már az 1010-es években is kőfal vette körbe a várost.
A Jókai utcai ásatásokról és azok jelentőségéről Szücsi Frigyes tartott előadást a konferencia nyitányaként. Előadásából kiderült, hogy a kutatások eredményei szervesen gyökereznek Siklósi Gyula munkáin, aki 1981-ben végzett feltárást az utcában, melynek során ki tudtak emelni néhány gerendát. Ekkor még nem állt rendelkezésre olyan technológia, amivel ezeknek a gerendáknak meg tudták volna állapítani a korát, de 33 évvel és egy radiokarbon vizsgálattal később kiderült, hogy a maradványok a 11. századból származnak. Ezek után felgyorsultak az események: a Jókai utca 12-ben ismét 11. századi gerendákra bukkantak, majd a tervásatásokat próbafeltárás követte, ahol jó állapotban bukkantak rá az egykori kőfalra. Érdekesség, hogy a 19. században a városfal romjait kitermelték és építkezésekhez használták fel, így nem sok maradt az egykori építményből. Szücsi Frigyes szerint hipotetikusan kijelenthető, hogy Szent István kezdte el építtetni a védművet az 1010-es években, ez azonban akkor nyerne igazolást, ha a város több pontjáról is érkezne hasonló bizonyíték.
Mordovin Maxim, a Cseh- és lengyelországi uralkodói központok erődítései a 10-11. század folyamán című előadása során európai kontextusba helyezte a korabeli Székesfehérvárt és várfalát. Ennek alapján kiderült, hogy a magyarországi várfalakhoz hasonló például a krakkói Wawel fala, mely feltehetőleg abban az időben épült, amikor a székesfehérvári erődítmény. Fontos, hogy a szerkezeti hasonlóságok ellenére a fehérvári várfal szerkezete a maga nemében egyedülálló, valószínűleg nem a cseh, vagy lengyel minta alapján készült, sokkal inkább keleti behatások és saját ötletek alapján.
Tudományos konferenciával indította jubileumi programjait a Múzeum
A konferencia első szekciójának lezárásaként Dr. Reich Szabina Székesfehérvár városszerkezetének alakulása az Árpád-korban című előadása következett. Elhangzott, hogy Székesfehérvár a római kortól kimutathatóan fontos közlekedési csomópontként működött, a város területe ekkor azonban még mocsaras vidék volt. Érdekesség, hogy a mai Lakatos utca – Városház tér – Kossuth utca által határolt területen volt Szent István kápolnája, a Szűz Mária-prépostság és birtok, azonban a török hódoltságot követően annyira átalakult a város topográfiája, hogy csak a fennmaradt oklevelek bizonyítják az épületek mivoltát. A ma emberének igazi különlegesség lehet, hogy egyes források szerint a tatárjárás után kezdték el betelepíteni a város északi részén lakókat a ma ismert Belvárosba, melynek gyakorlatilag ebben az időszakban alakult ki a ma is ismert utcarendje.
A nemzet fővárosának korai története című szekció keretein belül Kulcsár Mihály, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója azt a kérdést vizsgálta, miszerint Esztergom vagy Székesfehérvár tekinthető a történelmi fővárosnak. A témát a magyar pénzek és történelmi források alapján járta körbe. Ahogy elhangzott, egyes elméletek szerint az Árpád-kori Magyarországnak nem volt fővárosa, afféle utazó fővárosként Esztergom és Székesfehérvár felváltva látta el ezt a funkciót. Más források egyértelműen Székesfehérvárt jelölik meg fővárosnak és Esztergomot vallási központnak. Ezt erősíti a város történelmében gyakran előbukkanó Urbs Regia elnevezés is.
Szabados György Még egyszer István koronázásának székesfehérvári helyszínéről című előadásában egy 2019-es előadására utalt vissza. Azóta ugyanis érkezett egy óvatos szakmai cáfolat a témában, de Szabados György megerősítette korábbi érveit: az 1274-es oklevél, mely Esztergomot jelöli meg István koronázási helyszínéül, mindössze egy félrefordítás miatt értelmezhető így. Esztergom mellett szóló érvként szóba került, hogy Székesfehérváron a koronázás idején még nem volt erre alkalmas épület, azonban ez – főleg a Jókai utcai ásatások fényében – megdőlni látszik. A szintén egy félreértelmezésen alapuló érv szerint ugyanis István egy bolgár hadjárata után, 1018-ban kezdte el építeni a bazilikát, a helyes verzió szerint ebben az időpontban csak megajándékozta azt a hadjáraton szerzett hadizsákmányból. A történész tehát egyértelműen kijelentette: Szent Istvánt Székesfehérváron koronázták meg.
A konferencián további előadásokat hallhattak a résztvevők a székesfehérvári dendrokronológiai és radiokarbon vizsgálatok eredményeiről, valamint talajtan és archeogenetika témáiban. A Szent István Király Múzeum az emlékév keretében több, hasonló konferenciát és előadást is tervez.
