Szerdán este a Hiemer házban rendezték meg a Fehérvári közéleti találkozások idei első programját. A rendezvény meghívott vendég Rákay Philip volt, aki a Szabadság tér 89 című kötet közelmúltban megjelent második részét mutatta be a hallgatóságnak. A tévésorozat nyomtatott változata a könyv, amely egyfajta kordokumentumként idézi meg a rendszerváltás történelmi időszakát és néha belenyúl a "darázsfészekbe" is.
A Szabadság tér '89 című televíziós műsor és az annak nyomán készült könyvváltozat két része olyan, tabunak számító témákról beszél őszintén, amelyeket korábban nem vettek elő, vagy csak inteneten keringő bizonytalan eredetű írások taglalják. Ilyen például az IMF és a külföldi titkosszolgálatok szerepe a közelmúlt magyar történelmében, vagy az úgynevezett "rózsadombi paktum". Rákay Philip neves történészek, művészek, politikusok bevonásával dolgozza fel a kádári diktatúra és a rendszerváltoztatás összefüggéseit, az MDF-SZDSZ paktum körülményeit és az Antall kormány első hónapjait.
A szerzőt Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője köszöntötte, kiemelve, hogy a Szabdság tér 89 című könyv visszavezet minket a közös múltunkba és alaposan vizsgálja meg azt, honnét is indultunk több mint 26 évvel ezelőtt.
A szerző számos érdekes történetet osztott meg a hallgatósággal, ilyen például Pajcsics József rendőrtiszt esete, aki egy titkos állambiztonsági parancs nyomán indult el 1988 júniusában Nagy Imre és '56-os mártírtársai sírjának felkutatása. A történet abszurditása abban rejlett, hogy a kommunista Belügyminisztérium akkori vezetésének fogalma sem volt arról, hogy Nagy Imre és mártírtársai pontosan hol vannak eltemetve. A könyv felidézi, hogy Pajcsics József hogyan jutott be egy napra a BM páncélszobájába és a "darászfészek" feliratú vékony mappában hogyan találta meg a térképet, ami Nagy Imréék valódi sírhelyét jelöli.
Rákay Philip a legmegdöbbentőbbnek azt a történetet nevezte, miként vette fel 1982-ben a kommunista vezetés a Nemzetközi Valutaalap - az országot számos közgazdász szerint száz évre eladósító - hitelét, amelyet Kádár János pártfőtitkár azzal fogadott el: "hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig idegen hatalmakat szolgálunk, eddig a Szovjetuniót szolgáltuk, mostantól magukat fogjuk". A történettel kapcsolatban a szerző kiemelte Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesének szerepét, aki ismerte a magyar gazdaság valódi állapotát és meggyőzte Kádárékat, hogy le kell ülni tárgyalni az IMF-el. Rákay Philip hozzátette, hogy Németh Miklós 1989 novemerében megerősítette az IMF megállapodást és 1990 márciusában - néhány héttel a választások előtt- aláírta az utolsó megállapodást is, mindez kényszerpályát jelentett Antall József kormányának és előkészítette az MDF-SZDSZ paktumot Washington kívánságára, Németh Miklós pedig jutalomból 1990 őszétől a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke lett.
Érdekes tény a rendszerváltás előtti politikáról az is, amit Andrew Sarlós magyar származású kanadai üzletember mondott el, aki szerint úgy kezdett működni a magyar parlament a 80-as évek közepétől, mint egy fizetett törvénygyár. Különböző befektetők fizettek ennek a törvénygyárnak, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek a külföldi vegyesvállalatokat mindenféle kontroll nélkül eresztik rá az országra. Rákay Philip szerint ez ágyazott meg meg a "spontán" provatizációnak is, aminek keretében szabályozás és állami vagyonleltár nélkül fosztották ki az országot és úgy adták el az állami vagyont, hogy nem volt objektív értékbecslés arról, mennyit érnek a TSZ-ek és a gyárak. A könyv szerzője szerint kizárólag az IMF szakembergárdája tudta ezeknek a valós értékét, így "kimazsolázták" az értékes vállalatokat.
Az első - csaknem 400 oldalas - kötet 1989. január elejétől augusztus végéig követi a történéseket, a második tematikája pedig Antall József kormányának 1990. május végi hivatalba lépésével, és az azt követő hónapok legfontosabb kihívásaival zárul.
