Az Észak-német hitvallások, német barokk muzsika az Ars Oratoria kamarakórus előadásában

A Budai úti Református templomban a német barokk mesterek ritkán hallható művei szólaltak meg. Szólót énekelt Stefanik Márta, Tillai Csilla (szoprán), Nagy Bernadett (alt), Csapó József, Tillai Atilla (tenor), Cserményi Zsombor, Gaál Csaba (basszus/bariton).

Német barokk zene a Budai úti református templomban

Közreműködtek: Szokos Augustin (orgona), Rádli Ramóna (cselló)

A Budai úti Református templomba belépve azonnal egyfajta áhítat ragadta meg az oda betérőt. Sorra jöttek a zenebarátok, hogy ezúttal a korabeli egyházi muzsika előtt hajtsanak fejet, és éljék át a zene nagyszerűségét.
Mielőtt elkezdődött volna a hangverseny, dr. Szabó Balázs bevezetőjében elmondta röviden, amit feltétlenül tudni kellett az elkövetkezendőkről. Mondanivalója után megemlékezett a fehérvári múltról, megtudhattuk, hogy néhány hónappal több, mint 100 éve, 1901 novemberében alakult meg a városban a Zenebarátok egylete, és napra pontosan 100 éve, 1902 február 11-én rendezték meg az első koncertet. Bár a társaság később megszűnt, de a mai lelkes utódoknak köszönhetően színvonalas zenei élet van a megyeszékhelyen.

Utána mindenki elfoglalat a helyét, a kórus a dobogón, előttük Szokos Augustin az orgona mögött, Rádli Ramóna mellette a széken ülve, csellóval a kezében. Elsőként Heinrich Schütz két műve, a Das ist je gewißlich wahr SWV 277 és az Ich bin eine rufende Stimme SWV 383 csendült fel, amit Johann Hermann Schhein négy motettája a Freue dich des Weibes deiner Jugend, a Die mit Tränen säen, az Ist nicht Ephraim mein teurer Sohn és a Nu danket alle Gott követett. Miközben az Ars Oratoria kórus előadása, a finom, míves muzsika ringatta a bensőt, a kivetítőn olvasni lehetett a bibliai idézetek, zsoltárok szövegét. Csodálatosan szólt a legösszetettebb a hangszer, az emberi hang, szépen szállt a magasba, és terítette be a termet a zene. A két valós hangszer, az orgona és a cselló különösen egyedivé tette a hangzást. Schein a XVI. század szülötte, a lipcsei Tamás templom zeneigazgatója nagyban elősegítette a motetta, a világi kórusmuzsika és hangszerkíséretes szólódal fejlődését. Kortársa, Schütz egy évvel korábban született, őt nevezik a német protestáns zene legnagyobb alakjának Bach mellett. Életművét a szöveg és a zene kapcsolatának elmélyült vizsgálatának a tökéletesítése, a németalföldi és olasz zene vívmányainak egyéni módon való ötvözése jellemzi.

Az est zárásaként hallott szűk félórányi műve, a Musikalishe Exequien op. 7. valósággal elbűvölt. A kórus szólistái egyenként és közösen is csodálatosan énekeltek, és amikor a kórus is megszólalt velük együtt, az nagyon hatott. Harsantak a férfihangok, szárnyalt a hölgyek éneke, lám, régen is milyen szép muzsikák születtek!
Harmadikként, Schütz záró szerzeménye előtt az orgona és a cselló csodája volt Pachelbel: F-moll ciaccona címet viselő alkotása. Az orgona kedvesen csevegett, a cselló nyugtatón brummogott, dörmögött, a basszus vissza, visszatérő hangjai tökéletes harmóniát jelentettek.

Szép este volt, és várjuk március 11-et, amikor ugyanitt a Máté-passiót hallhatjuk az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és az Ars Oratoria kórus előadásában!