„Sokat köszönhetek Fehérvárnak, mindig örömmel jövök” - telt házas volt Eperjes Károly előadása

Megtelt a Szent István terem Eperjes Károly „Add meg nekünk mindennapi Kenyerünket ma…” című előadásán, pénteken. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész a 2020-as Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés jegyében osztotta meg gondolatait a nagy létszámú fehérvári közönség előtt. Az alábbiakban csokorba szedtük Eperjes Károly Székesfehérváron mondott legnagyszerűbb gondolatait.
2019.01.25. 19:45 |
„Sokat köszönhetek Fehérvárnak, mindig örömmel jövök” - telt házas volt Eperjes Károly előadása

„Világunkban a relativizmus böffje veszedelmesebb, mint a huszadik századi diktatúrák. Azokat - nem mintha könnyű lett volna elviselni - legalább tetten lehetett érni."

„Az ördög mindig csinos volt, de soha nem volt olyan csinos, mint manapság.”

„Megtérésemben komoly szerepe volt nagybátyámnak, Vajk Gyula bácsinak - aki előbb Bodajkon volt plébános, majd a börtönbüntetését követően Úrhidán - és Takács Nándor püspök atyának.”

„Megtapasztaltam, hogy nem csak egyszer kell megtérni, hanem szüntelenül.”

„Kérni kell a kegyelmeket Istentől és amikor kapjuk, azt hűségesen kell őrizni és továbbadni.”

„A hitelesség harmonikus. Az úgy nem megy, hogy mondom és közben nem úgy élek. Az tartuffe-i, az álszent.”

„Minden benne van a Bibliában, csak jól kell érteni és fel kell rá készülni.”

„Jaj azoknak, akik a gyerekeket megrontják.” - áll a Szentírásban. A gyerekek megrontására manapság pedig már iparágak épülnek.”

„Gyermekkoromban és mostanában is sokszor elmentem a Prohászka templomba, Kaszap István sírjához, segítséget kérni. Amikor csak lehet, elmegyek oda.”

„A szemlélődő élet magasabb rendű, mint a megtapasztaló. Utóbbi jót-rosszat ki akar próbálni, míg előbbi jót-rosszat szemlél, de csak jót akar csinálni.”

„Elmondom Önöknek a világirodalom - szerintem - legszebb versének utolsó négy sorát. Amikor megtanultam a verset, hat évig nem mertem elmondani.

Babits Mihály: Eucharistia (részlet)

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.”