Sobor Antal-emlékkiállítás nyílt műve, a Perelj, Uram! ősbemutatója előtt

A Sobor Antal-emlékkiállítás és az ősbemutató alkalmából összegyűlt vendégeket Dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója köszöntötte. Sobor Antal és Román Károly tanár urak özvegyeit Székesfehérvár közössége nevében Dr. Horváth Miklósné külön is köszöntötte.

„Nemcsak színházi értelemben különleges és fontos ez a mai este.” - hangsúlyozta Szikora János, az ősbemutató rendezője ünnepi köszöntőjében. „A véletlenek sorsszerű sorozata úgy állt össze, hogy a mű úgy találja meg közönségét, ahogyan alkotói mindig is szerették volna.” - tette hozzá.

„Maga a történet a magyar történelem ismeretlen, kis epizódja. Mégis, ebben a kicsiny epizódban benne van egész történelmünk tragédiája. Sobor Antal fantasztikus érzékkel pillantotta meg a témában a nagy lehetőséget, amit aztán öt kiadást is megért regényében megírt.” - emelte ki Szikora János, hozzátéve, hogy a bemutató nem jöhetett volna létre, ha az ő kedves barátja, kollégája, Román Károly ebben az írásban nemcsak a drámát látja meg, hanem a színházat is.

„Amit meglátott és leírt az belekerült egy kemény fedelű piros mappába, ezzel együtt egy fiókba. Ha nincs Sobor Antal özvegye és Bakonyi Pista, akkor az íróasztalból ez a dosszié nem kerül az asztalomra. Ám, valahogy a sors úgy akarta, hogy odakerüljön. Nem tudtam letenni. Tudtam, hogy ezt meg kell csinálni, ezt létre kell hozni.” - avatta be műhelytitkokba a közönséget a direktor. „Nagyon szerettem volna megismerni őket, nagyon sajnálom, hogy nem lehettem a tanítványuk.” - vallotta Szikora János, aki hozzátette: „ezzel az írásművel mégiscsak tanítottak engem.”

„Október hatodika minden magát magyarnak valló ember számára – éljen itthon vagy bárhol a világban - a Nemzeti Gyász napja.” - hangsúlyozta ünnepi beszédében Dr. Horváth Miklósné.

„Az önálló magyar államért folytatott szabadságharc bukása után Bécs minden addiginál kegyetlenebb bosszút állt a nemzeten. Ennek a szadista megtorlásnak szerte az országban voltak ártatlan áldozatai, akiknek emlékét környezetük megőrizte ápolta és továbbadta.

Már az aradi tragédia - Kossuth szavaival a magyar Golgota - előtt is voltak áldozatai a császári alakulatok „rendteremtésének”. Csákberény Manszbarth Antal, katolikus plébános és Szikszai János, református lelkész mártíriumának történetét őrzi.” - emelte ki Dr. Horváth Miklósné. „Bűnök annyi volt, hogy a templomokban kihirdették a magyar kormány detronizáló nyilatkozatát, a „függetlenségi nyilatkozatot”. Ezért 1849. július 11-én a császári csapatok elfogták őket és 12-én Nagyigmándon, a három fős rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte őket, amely ítéletet Haynau cinikus kegyelme golyó általi halálra változtatott. A két mártír emlékét őrizte szeretettel és tisztelettel mindmáig Csákberény közössége. Külön köszönet érte!" - tette hozzá.

„A sors különös kegyelme, hogy Székesfehérvár közéleti és kulturális élete két állócsillagának Sobor Antal és Román Károly munkásságának köszönhetően Mansbarth Antal és Szikszai János immár elfoglalja helyét a magyar hősök és mártírok pantheonjában.

A Vörösmarty Színház értő és művészi tolmácsolásában pedig a Perelj, Uram! című darabbal közkinccsé válik életük, tragédiájuk. A mai nap, számunkra a gyász mellett a köszönet napja is, mert a Sobor Antal ki regényéből Román Károly színházi adaptációjával bemutatott mű az utókornak adott ajándék. A mű alkotói üzennek nekünk, hogy a magyarok sok küzdelemmel és vérrel kivívott szabadsága nagyon drága ajándék, amit vigyázni, őrizni kell és megtartásáért áldozatot hozni kötelességünk.

Ezért az ajándékért nem tudunk Sobor Antal és Román Károly tanár uraknak személyesen köszönetet mondani, de megtehetjük ezt életük társának, feleségüknek Sobor Antalnénak és Román Károlynénak.” - zárta gondolatait Dr. Horváth Miklósné, önkormányzati képviselő.

A színdarabban Szikszai János református lelkészt Gáspár Sándor alakítja, Imre Krisztián Manszbarth Antalt, a falu katolikus plébánosát játssza, a további szerepekben Fehérvári Péter, Egyed Attila, Kuna Károly, Kelemen István, Juhász Illés, Kozáry Ferenc, Kricsár Kamill és Kerkay Rita láthatóak.