Tudományos konferenciát rendeztek csütörtökön a Városházán Siklósi Gyula születésének 75. évfordulója tiszteletére. A 2017-ben elhunyt történész, középkorkutató életútjának, tudományos munkásságának, Székesfehérvár iránti rendkívüli kötődésének megidézése mellett a résztvevők sokat megtudhattak páratlan személyiségéről, világlátásáról és a hivatása iránti példamutató és máig ható elkötelezettségéről.
A Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont és a Székesfehérvár Önkormányzata által rendezett emlékülés megnyitásaként Kulcsár Mihály, a Kutatóközpont igazgatója idézte fel Siklósi Gyula életútját.
Mint elhangzott, a régészprofesszor 1949-ben született Budapesten, 1977-ben végezte el az ELTE történelem–régészet szakát. Egyetemista korában sokat dolgozott pilisszentkereszti, valamint budapesti és környékbeli ásatásokon. 1976 októberétől lett az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársa, később főmunkatársa. 1984-ben doktori címet, 10 év múlva kandidátusi fokozatot szerzett. 1978-ban kezdett el Székesfehérváron dolgozni, majdnem négy évtizeden keresztül vezetett helyi ásatásokat, és számos emblematikus helyszínen tevékenykedett a városban.
Siklósi 75 - emlékkonferencia a Városházán
Kiemelt kutatási helyszíne volt a Géza nagyfejedelem tér területe, ahol a korai királyi vár és palota maradványait tárta fel és azonosította. Fontos kutatásai voltak Székesfehérvár középkori vár- és városfalai, tornyai, városkapui – összességében a város erődítésrendszere. Ő tárta fel a Palotai kapu maradványait, ami ma is látható a Liszt Ferenc utca Piac téri torkolatánál, emellett kutatta a város másik kapuját, a Budai kaput is. Nevéhez fűződik többek között a Hiemer-ház és a Török udvar területén végzett feltárás. Sokoldalú ember volt, kutatási eredményeit számos szakmai publikációban, tudományos szakfolyóiratban tette közzé. Idegenvezetéssel is foglalkozott Budapesten, valamint a Balaton környékén, és ehhez kapcsolódó kiadványokat is megjelentetett. Egyik kedvenc témája volt a középkori bélyeges téglák kutatása, és hobbiszinten foglalkozott a kutyabiléták rendszerezésével, feldolgozásával. 2017-es halála máig nehezen feldolgozható űrt hagyott maga után. A négy évtized alatt felhalmozott öröksége arra kötelezi a mostani és a következő generációkat, hogy fehérvári szívvel folytassák munkásságát.
„Siklósi Gyulára emlékezni kötelességünk és felelősségünk is!” – fogalmazott köszöntőjében dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki köszönetét fejezte ki a régészprofesszor családja, a Kutatóközpont és a szakemberek részvételéért, együttműködéséért.
A városvezető kiemelten köszöntötte azokat a kutatókat, akik az elmúlt években az ásatások folytatásával, vagy új eljárások indításával sokat tettek Siklós Gyula munkásságának továbbviteléért, az újabb és újabb eredményekért, melyek meghatározóak Székesfehérvár életében. Gyula bácsi a beszélgetéseivel arra tanított és nevelt, hogy ezt a várost szeretni, tisztelni kell, így ápolhatjuk méltó módon Székesfehérvár örökségét – fogalmazott dr. Cser-Palkovics András.
Az emléküléshez „A Kutató, a Régész, az Apa” című előadásával kapcsolódott Siklósi Gyula fia, Siklósi Máté, aki a családjukról, mindennapi életükről és különleges kalandjaikról, utazásaikról osztott meg páratlan történeteket, régi videofelvételeket, fotókat.
Elmondása szerint különleges dolog és komoly kihívás volt régészcsaládban felnőni. Mint mondta, édesapja élete végéig tartó szerelemként élte meg a Székesfehérvárral való kapcsolatát. Az egyik legfontosabb dolog volt számára, hogy a különböző adatokból egységes képre jusson, melynek alapján térképet készítsen a városról, és feltegye Székesfehérvárt Európa térképére. Azt vallotta, hogy a régészetben nem gyakorlati alap nélkül állítunk elméleteket, hiszen mindennek megvan a maga köve, rétege, lelete. Az egyik legnemesebb tulajdonsága volt, hogy nem tett különbséget ember és ember között, mindenkit egyformán tisztelt munkájától, tisztségétől függetlenül. „Ki kell tartani amellett, amiben hiszel!” – vallotta Siklósi Gyula. Azt tanította, hogy ami ma biztos tény, az a tudomány jelenlegi állása szerinti állapot, és a kor vélhetően mindenkinek minden tézisét meghaladja majd, de nagyon fontos, hogy ezt megalapozottan tegye!
A folytatásban Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója és Horváth Emil dendrokronológiával foglalkozó szakember tartottak előadást a Székesfehérvárt körülölelő városfal alapozásához használt fagerendákkal kapcsolatos kutatásokról. Beszámoltak a korábban a Lakatos utcában, majd a 2019-ben a Jókai utca 14-ben végzett feltárásokról, végül a Nemzeti Emlékhely területén idén folytatott feltárásokról, melynek nyomán egy valószínűleg Szent István korából származó fa sánc részlete – fagerendák, lenyomatok – kerültek elő.
Dr. Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze Székesfehérvár történeti városmagját, annak térszerkezeti alakulását mutatta be a konferencián Kralovánszky Alán, Siklósi Gyula és saját kutatásainak eredményei nyomán, kiegészítve a jelenleg rendelkezésre álló történeti adatokkal. Egyértelművé vált, amit Siklósi Gyula is kijelentett, hogy ezen a területen egy erősség állt, melyet az előkerült erődfalak is bizonyítanak. Ő erre a területre lokalizálta az általa megnevezett királyi várat és palotát. A legújabb kutatási eredmények alapján egyértelművé vált, hogy egy uralmi központ állt ezen a területen. A tatárjárás előtti időszakhoz kapcsolhatóak a különböző erődfalak, valamint egy raktárjellegű, csarnokszerű épület, amit szintén megtaláltak a székesegyháztól északra és délre, ezen kívül a négykaréjos alaprajzú templom, melyet a kutatók a Szent Péter plébániatemplommal azonosítanak. A tatárjárást követően az északi külváros polgárait beköltöztették a történelmi belváros területére, melynek vár jellegű funkciója megszűnt. Megjelentek a polgári házak, és a templomot is folyamatosan átépítették a különböző időszakokban.
A további tudományos előadásokon szó volt Szent István ereklyéiről, Székesfehérvár északkeleti védműveiről és középkori városfalairól Siklósi Gyula kutatásai alapján és az újabb eredmények fényében, a város 17. századi metszetábrázolásairól, a székesfehérvári királyi palotáról, az uralkodói temetkezésekről és a koronázásokról.
