A Ciszterci Szent István Gimnázium Dísztermében mutatták be Thornton Wilder világhíres darabját, „A mi kis városunk” című drámát. A Pulitzer díjas író darabja két amerikai család útkeresését vette górcső alá, a Fejér Holló Diákszínpad előadásában. A kellék- és díszletszegénység, illetve elmesélt színpadi játék élvezetes pillanatokat szerzett a résztvevőknek.
Különleges produkcióra készültek pénteken és szombaton a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai. A fiatalok Thornton Wilder híres amerikai író Pulitzer-díjas színdarabját mutatták be pénteken és szombaton este az intézmény Dísztermében. A Fejér Holló Diákszínpadot a Ciszterci Szent István Gimnázium felsős tanulói alkotják.
Az amerikai dráma- és regényíró számára a „Szent Lajos király hídja” című regény hozta meg az ismertséget, a műért 1928-ban kapta meg az első Pulitzer-díját. A következő nagy sikert „A mi kis városunk” című színdarab jelentette, amiért 1938-ban elnyerte a második Pulitzer-díjat. A történetben hétköznapi hősök élik hétköznapi életüket, hogy aztán az enyészeté legyen minden, ami fontos volt számukra. A darab ugyanakkor arra is rávilágít, hogy talán mégsem ennyi az élet és nem csak látható dimenziói vannak. A huszadik század elején formabontónak számító dramaturgia során szabadon ide-oda cikázunk az időben.
„Thornton Wilder művét olvasva úgy éreztem, hogy a gyerekek alkalmasak a szerepek eljátszására, emellett a színműben megjelenő gondolatok engem is foglalkoztattak. Több fontos mondanivalója is van „A mi kis városunk” című darabnak: szól az életörömről és az idő múlásáról, valamint annak kitöltéséről, némi nosztalgiát mutat fel a klasszikus és egyszerű értékek iránt, érdekesek a dramaturgiai megoldások, emellett nagyon sok jól megírt mondat található benne, amin el lehet gondolkodni. Már a pénteki előadás is bebizonyította, hogy nézők is számos gondolkodnivalót vittek haza magukkal.” – mondta a Fejér Holló Diákszínpad vezetője, Ferenczy Noémi.
A darab ívét Kertész Ádám főszereplése tette teljessé, aki a rendező szerepét alakította. „A darabban én viszem a történetet, amelyet hol megállítok, hol pedig ráközelítek egy fontosabb momentumra. Amikor az elmúlt tanév végén megismerkedtem a művel, nem nagyon tetszett, mert látszólag nem történik benne semmi. Olyan, mint az élet: nincsenek benne nagy gyilkosságok és konfliktusok, az emberek szerelmesek lesznek és megházasodnak. Miután azonban egyre jobban megismertem, világossá vált számomra, hogy nagyon komoly mondanivalók találhatóak benne. A műben van egy olyan mondat, amely a mottója is lehet az egész darabnak: szeretni kell az életet, hogy élj, s élni, hogy az életet szeresd.”
Mind a mai napig is legismertebb, leggyakrabban idézett drámája „A mi kis városunk” Thornten Wildernek, amelyben új formával jelentkezik: a rendező minduntalan megakasztja a cselekményt, magyaráz, kommentál, időnként be-beugrik egy-egy kis szerepbe. A történet során két átlagos család, a Webb és Gibbs család mindennapjait élhette át a közönség. Történetüket a gyermekek szerelme köti össze. Erre fűződnek fel a város többi lakójának hétköznapi örömei, tragédiái. Az író a rendező által kalauzol minket végig a történeten, azaz az életen. Szinte gyorsítva pereg a film, időnként lelassít, ráélesít egy-egy helyzetre, képre. A kellék- és díszletszegénység, illetve elmesélt színpadi játéknak élvezetes pillanatokat szerzett a résztvevőknek.
