Múltbanéző - bemutatták Román Károly, eddig nem publikált írásainak kötetét

Megtelt a Vörösmarty Színház kávézója. Román Károlyra, a nagybetűs Tanárra, az irodalom elkötelezett szó- és hírvivőjére emlékeztek. Színház és irodalom kéz a kézben jár, így méltó helyszín volt ez Román Károly emlékének.

- Román Károly munkásságát az tette halhatatlanná, amikor a színház bemutatta az általa dramatizált Perelj uram, című drámát. Sobor Antal regényét ő vitte színpadra, nagyszerűen. Neki köszönhető, hogy nagyon sokan ismerkedtek meg a művel, ami a közvetlen környezetünkről szólt. Akik nem olvasták a regényt, de látták a darabot, ennek hatására indíttatást éreztek arra, hogy el is olvassák azt. Egy lokális, egy város közösségének szellemi életében vannak ilyen és ehhez hasonló visszacsatolások, ami mindennél többet ér! - mondta Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója.

A megjelent könyvet Román Károly özvegye kezdeményezésére és segítségével a Vörösmarty Társaság jelentette meg.

Bobory Zoltánnak, a társaság elnökének szegeztem a kérdést, hogy Román Károly nem csupán tanár, de annál sokkal több volt a város életében, ugye?

- Valóban sokkal több volt annál, bár tanárnak is a legkiválóbbak egyikének mondhattuk. Tanárként elévülhetetlen érdemei voltak, nagyon sokat köszönhetett neki a város, egészen az ’50-es évekig visszamenőleg, amikor Székesfehérvárra költöztek. Gyerekek százait tanította irodalomra, színjátszásra, bennünket, irodalomszervezőket is állandóan segített kérésre, de anélkül is. Ám nemcsak tanított, de írt is, ami meglepetés volt sokunk számára. Nagy hálával tartozunk Román Károlynénak, Évának, aki a hagyatékot a rendelkezésünkre bocsájtotta, és ezeket az írásait, drámáit, regényét kiadhattuk a Múltidéző című könyvben.

Román Károlyné szeretettel emlékezett a férjére, P. Maklári Éva kérdésére, hogy mikor írt Román Károly a sok munkája mellett, viccesen azt válaszolta, hogy „akkor, amikor nem voltam otthon”. Érdekes, a tanár, az irodalmár a könyveit a fiókjában őrizte, nem állt szándékában kiadni azokat. De Éva asszonynak köszönhetően most már sokan olvashatják eme írásokat.

- Károly életében az irodalom a mindennapokat jelentette, a könyveiben, barátaival, tanártásaival való együttléteken. Emellett kiváló családapa volt, segített nekem, helyettesített, amikor nem tudtam valamiért ott lenni. Törődött a gyerekkel, mesélt kicsiként a fiának, akit nem érdekeltek a könyvmesék, hanem csak az apa által kitalált történetek, és nagyon imádta az unokáit is – emlékezett élete társára.

Szép este volt a színház kávézójában. Dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója és Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke köszöntője után a rendezvény házigazdája és a könyv szerkesztője P. Maklári Éva beszélt a Múltidéző című könyvben olvasható regényrészletről, a drámákról, közben faggatta a szerző özvegyét. A két közreműködő, Kerkay Rita és Kelemen István színművészek, regény- és dráma részleteket olvastak fel, szavakban élővé téve az irodalmat. Szépen követték egymást az összefűzött szavak sokasága, kedvet adva a könyv elolvasásához.