Rendhagyó díjátadó volt a Vörösmarty Színházban

A Domján Edit Alapítvány tehetséges, fiatal, vidéken játszó, 40 év alatti színésznők művészetének elismerésére hozta létre a díjat, melyet évente egyszer adnak át decemberben, ezúttal Varga Lili Vajda Mártától vehette át. Számára azért is volt különleges ez a díj, mert nagypapája, Varga Gyula Domján Edit osztálytársa volt, így kicsit olyan érzés volt, mintha tőle is kapta volna: „Sajnos nagypapám nem érte meg, hogy felvettek a Színművészetire. Pont akkor hívtak fel, hogy megkaptam a díjat, amikor nagyon magam alatt voltam. Újra bezárt a színház, megint nem tudtuk folytatni a munkát, olyan érzés volt, mintha nem is lett volna ránk szükség. Nagyapám olyan ember volt, hogy ha jött valami nehézség, túllendült rajta, így olyan, mintha Ő segített volna.”

Kuna Károly kapta a Gobbi Hilda által alapított elismerést, az Aase-díjat amelyet az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”-nek, az epizodistáknak ítélnek oda. Az 1987-ben alapított díjról maga Gobbi Hilda ezt írta: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistáknak csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot”. A díjak átadására évek óta hagyományosan a Bajor Gizi Színészmúzeumban került sor, ahol minden a magyar színjátszás nagy alakjaira és elsősorban Gobbi Hildára emlékeztet. Ezúttal azonban a Vörösmarty Színház művésztársalgójában Egri Márta, a kuratórium egyik tagja adta át Kuna Károlynak az elismerést, akinek azért is esett rendkívül jól ez a díj, mert kollégáktól kapja az ember.

„Rengeteg kollégám okoz emlékezetes pillanatokat a nézőknek, csak azt sajnálom, hogy ezek a pillanatok most kimaradnak az életünkből. Teljesen mindegy, hogy kis vagy nagy szerephez jutok, mindig az érdekelt, hogy hogyan találom meg magam a szerepben.” – mondta Kuna Károly, Jászai Mari-díjas színész.

A díjátadón Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója is gratulált a díjazottaknak. Nagy örömét fejezte ki, hogy végre megkaphatták az elismeréseket, és – ha csak szűk körben is – együtt ünnepelhettek.