Püspöki szentmisét tartottak Kaszap István születésének 110. évfordulóján

Tóth Tamás plébános köszöntőjében arról beszélt, Isten a lehetetlen dolgokból is tud lehetségeset teremteni.

„A betegség lehet, hogy direkt érkezett meg Kaszap István életébe. És lehet, hogy ezek a megpróbáltatások az élettől elválaszthatatlanok, nagy felfordulást okoznak, de reménykedem, hogy van bizalmunk az Isten felé, hogy ezekből a felfordulásokból születik valami, bátorságot és reményt hoz életünkben.” - fogalmazott Tóth Tamás atya. 

„Nagyon szép szimbólum, hogy Kaszap István azon az ünnepen született, amikor Mária igenjét ünnepeljük. Gyümölcsoltó Boldogasszony, a mindannyiunk nevében kimondott igennek az ünnepe. Kaszap István is hűségesen megmaradt ebben az „igenben” egész élete végéig. Isten kegyelme benne különösen működött, mert viszonylag rövid idő alatt sikerült teljes emberré válnia, olyanná, amilyennek őt a Jóisten elgondolta. Sokan kérjük közbenjárását, hogy segítsen bennünket, hogy Isten tervét egyre inkább megértsük és megvalósítsuk mindennapi életünkben. Hogy a mi életünk is legyen egy nagy-nagy igen az Isten számára.” – buzdított a szentmise elején Spányi Antal püspök.

A szentbeszédet Szár Gyula Gergely OPraem, a Táborkereszt papi elnöke mondta, aki Kaszap István rövid, de annál teljesebb életútját bemutatva arra szólított fel mindenkit, hogy a saját életünkre is úgy tekintsünk, mint egy küldetésre, amelyben a megpróbáltatások között is hűséggel kitartunk.

” Valójában nagyon sok szállal kötődünk Kaszap Istvánhoz, talán mindannyian, akik eljöttünk sírjához emlékezni, imádkozni, vagy nem is tudjuk talán pontosan, hogy miért. Lehet, hogy Isten titka még zarándoklatunk értelme. Akik ismerték jószívűnek és szolgálatkésznek látták. Sokan szentnek tartjuk, mégis olyan sokban hasonlítunk, hasonlít ránk.” – kezdte gondolatait Gergely atya, majd erre a gondolatra felfűzve beszélt a hasonlóságokról. Az eleinte közepes tanuló ciszterci diákról, aki később barátságot köt a könyvekkel, vagy az osztályában legerősebb, mégis szerény fiúról, aki megvédte a gyengét.

Kaszap István, cserkész őrsvezetőként felelősséget vállalt másokért és az ifjúság örök lelkesedésével, emberebb emberré, magyarabb magyarrá, krisztusibb kereszténnyé akarta nevelni társait.

Mindamellett, hogy ő volt a jóképű tornászbajnok, elmélyült a lelki élete a sok imádsággal, a gyakori szentgyónással, és a napi szentáldozással. „Fontos lesz számára, hogy vajon mi lehet az Isten akarata vele kapcsolatban. Jó, ha ezt mindennap megkérdezzük tőle mi is, legalább az esti imádságunkban. Kaszap Istvánban egyre mélyült az Isten és emberszeretet, ami már utalt arra, hogy valamire hívta őt az Isten, s kikristályosodott, a papságra, a szerzetességre, jezsuitának hívja. És ezen a ponton elgondolkodhatunk mi is, hogy mire vágyunk mi is és mire vágyik az Isten, milyen életet álmodik számunkra a következő percekben, órákban, napokban, vagy akár az egész életünkben?” – hangsúlyozta a szerzetes.

Kaszap István népszerűsége különösen a második világháború alatt volt jelentős, de a cserkészek körében ma is jól ismert.

Kaszap István sírja valóságos zarándokhely. Nemcsak a hálából elhelyezett emléktáblák hirdetik közbenjárásának hatását, hanem az imameghallgatások híre a határon túlra is elviszik tiszteletét. Idén a floridai magyar cserkészcsapattól, az újpesti csapatból és a Táborkereszt munkatársai közül is érkeztek az ünnepre.

Az ünnepen a Prohászka templom híveiből verbuválódott gitáros csapat végezte a zenei szolgálatot.

Spányi Antal püspök az egyházmegye megjelent papságával bemutatott szentmise után az egész ünneplő közösséggel, a cserkészekkel, a szentimrés és ciszterci diákokkal, a Prohászka Imaszövetség tagjaival együtt imádkozott Kaszap István sírjánál a szentéletű fiatal mihamarabbi boldoggáavatásáért.

Fotó: Kovács Kornél és Kovács Marcell