Pro Theatro Civitatis - Szomor György színművész az idei díjazott

 A Pro Theatro Civitatis Albae Regialis díjat adták ma át Városházán. A díjat a közönség szavazatai alapján ítélik oda, az idei évben Szomor György színművész vehette át az elismerést Székesfehérvár polgármesterétől. A Városházán nemcsak a díjazottat, hanem a Vörösmarty Színház teljes színészgárdáját ünnepelték, ugyanis 10 éve, hogy saját társulata van Fehérvárnak. Interjúnk Szomor György színművésszel, aki szerint egy színésznek nagyon fontos, hogy milyen a taps, mekkora és hogy szívből jön-e? (Képek a díjátadó ünnepségről)

- Alapító tagja vagy a Vörösmarty Színház társulatának, hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
- A Gór-Nagy Mária színitanoda végzett diákjaiból alakult a társulat, én nem voltam végzett diák, de „vendégdiákként” én is kapcsolatban voltam ezzel a műhellyel. Alapítótagként történelmi dolognak voltam a részese, egyik első nagy, közös élményünk 1996-ban a Hair bemutatója volt.

- Megerősítést jelent a munkádban, hogy az idén te vehetted át a közönségdíjat?
- Nekünk színészeknek nagyon fontos, hogy milyen ez a taps, mekkora és hogy szívből jön-e? Ezért is mondhatom, hogy a Pro Theatro díj nagyon jó megerősítés volt. A közönségtől kapni egy ilyen díjat: ez az amiért dolgozik az ember.

- Pályakezdőként érkeztél egy olyan városba, ahol addig nem volt társulat. Milyen várakozásokkal indultál neki a feladatnak? 
- Új lehetőségnek tűnt, mert úttörőnek lenni egy helyen az mindig fantasztikus érzés. Felelősség is, de ugyanakkor egy hatalmas nagy kaland. Akkoriban számunkra ez olyan volt, mintha azt mondta volna valaki: „Itt a grund, ez a tiétek, lehet csinálni amit akartok.” A vezetéstől is azt láttuk, hogy tényleg jó lesz.

- Beigazolódtak a várakozásaid?
- Nem mindig úgy alakul az élet ahogy szeretnénk. Annak idején azért mentem el Fehérvárról, mert bizonyos dolgok nem arra mentek, mint ahogy én szerettem volna. Nyilván az is közrejátszott, hogy nagyon fiatal voltam akkor és talán tüzesebb a kelleténél, vagy épp annyira tüzes… Azt mondtam, hogy elmegyek innen, menjen minden a maga útján, ha a sors úgy akarja, tényleg vissza fogok térni. Furcsán hangzik, de már akkor is tudtam hogy újra a társulat tagja leszek, tudtam, hogy visszatérek, hogy játszani fogok Fehérváron.

- Sokaknak talán nem is a színpadról, hanem az Angyalbőrben filmsorozatból és a Moho Sapiens együttes frontembereként vagy ismert. A zenélés végleg abbamaradt az életedben?
- A zenéléssel csak olyan szempontból hagytam fel, hogy koncerteket nem, vagy nagyon ritkán adok. Ez alól kivétel volt május 22-e, akkor volt egy születésnapi estem, ahol a Moho Sapiens is játszott teljes taglétszámmal. Ugyanez lesz július 14-én a Pelikán udvarban: a nagy sikerre való tekintettel újra fellépünk és lesz Angyalbőrben is…