Pillangók, avagy könnyed léptek és a szabad szárnyalás

„Szállj, csak szállj tovább, az éjszaka hálót sző”. Ezek a szavak az Omega együttes Fekete pillangó című dalából valók.

A pillangó legyen fehér, vagy fekete, a könnyed szárnyalás jelképe. Az est három egyfelvonásos darabját az köti össze, hogy mindhárom darabnak köze van a szárnyaláshoz. A gravitáció (Zero gravity) földhöz köti az embert, de a lélek súlytalansága segíthet a földhöz kötöttségen. Kisebb, nagyobb sikerrel keressük a helyünket a földön (Place between), repülőgéppel mehetünk egyik helyről a másikra, de valójában még a repülőre sincs szükségünk, mert gondolatban röpködhetünk szabadon bárhova. Nem kell ehhez pillangónak lenni, bár a pillangók könnyedsége a rabul ejtett gondolatok szabad szárnyalására sarkallhat.
És igen, nem kell földhöz ragadni, mert – szállj, csak szállj tovább, még akkor is, ha az éjszaka hálót sző…

Történeteket láttunk a tánc sajátos nyelvén "elmesélve". Mert ne feledjük: "ahol a beszéd véget ér, ott kezdődik a tánc"... Lassú, szép, lírai, vagy dinamikus mozdulatokkal. Az első két darab kicsit elvontabb volt a megszokottnál, de művészi élményt adott. A Pillangók, a záró egyfelvonásos a fergetegével ragadott magával.

Újabb remeklést láttunk hát a balett azínházunktól!