Magyarországi ősbemutató keretében különleges történelmi drámát mutatott be 2018. október 6-án a Vörösmarty Színház Szikora János rendezésében: Sobor Antal Perelj, Uram! című darabját, amelynek színházi adaptációját Román Károly készítette elő. A megrendítő történetet 2019. március 14-én a fővárosi közönség is láthatja a Nemzeti Színházban.
A Székesfehérváron született József Attila-díjas író, Sobor Antal egy véletlennek köszönheti a darab megszületését, mert mint irodalom tanárt egy kulturális estre Csákberénybe hívták, s a mellette ülő hölgy hívta fel a figyelmét a csákberényi papok tragédiájára.
A kisregény írója, Sobor Antal és a darab szerzője, Román Károly között sorsszerű kapcsolat lehetett, hiszen mindketten 1933-ban születtek, valamint a székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium elismert tanárai voltak. A történelemtanár nagy álma volt, hogy a mű színpadra is kerüljön, ám 2017-ben bekövetkezett halála közbe szólt egészen mostanáig.
Perelj Uram - premier előtti főpróbán jártunk
„Egyszerűen megfogott a történet atmoszférája, a tragikuma, sajnálatos valóságtartalma, amely ráadásul Székesfehérvártól csupán egy kőhajításnyira játszódott le. Ha csak annyit mondanék a regényről, hogy olvasmányos, akkor keveset is mondanék, mert kifejezetten dramatikus felépítésű. Sobor Antal kisregényében annyira élethű a történet leírása: hallani lehet az élő beszéd hangját, érezni a szörnyű események miliőjét, olyan mintha az egész most játszódna előttünk. Így készséggel kínálta magát színpadi adaptációra amit Román Károly végzett el” – mondta Szikora János rendező.
A történet az 1848-as magyar szabadságharc leverésének utolsó időszakából elevenít fel egy megtörtént, de kevesek által ismert epizódot, amikor a Fejér megyei Csákberény maroknyi népe hősiesen védi szabadságát és kivívott jogait, és a bevonuló császári zsoldosok rémuralma alá kerül. A falu két lázadó papját éjszaka tartóztatják le, s elhurcoltatásuk előtt végig kell nézniük legjobb híveik durva sanyargatását, de ők ekkor sem válnak árulókká, holott sejtik, milyen sors vár rájuk.
„Nem kérdés, hogy a szerepem, Szikszai János református lelkész egy rendkívül karizmatikus férfi lehetett. Az sem kétséges, hogy az Isten szolgálatában lévő ember jelleme példamutató, mártírsága pedig rendkívül felemelő, hogy így kiállt a népért, a becsületért és az igazságért. Megformálásánál arra figyelek, hogy ennek a pátosza ne ragadjon el és megpróbáljam azokat az emberi momentumokat is megtalálni, amikor esendővé válhat ebben a hihetetlen kiszolgáltatottságban. Ebben a kiszolgáltatottságban fiatal paptársa tudja segíteni, természetesen ez egy oda-vissza való törődés egymás között.” – nyilatkozta karakteréről Gáspár Sándor.
