Az 1800-as évek elején a kis létszámú székesfehérvári polgárságának még nem nagyon voltak művelődési igényei, azonban a reformkorban már voltak törekvések, melyek a közművelődés terén a társadalmi összefogásra épülő társaságokat, egyesületeket életre hívták. A város első olvasóegyletét a kispapok hozták létre az 1820-as évek elején. 1838-ban alakult a nemesi és polgári kaszinó Székesfehérváron, valamint 1840 május 31-én létrejött a Fejér Megyei Olvasótársaság is.
Székesfehérváron 1867 és 1947 között több mint harminc közművelődési, kulturális egyesület működött hosszabb-rövidebb ideig. Történetük, tevékenységük a Vörösmarty Kör kivételével nagyrészt feldolgozatlan, többek között azért, mert irataik közül csak kevés maradt fenn. Elsősorban a korabeli helyi sajtó cikkeiből, a körök közgyűléseiről szóló tudósításokból, és a néhány fennmaradt könyvjegyzékből tudhatunk ezekről néhány dolgot. Az olvasókörök jelentős része csak az első világháború kitöréséig működött, bár közülük kettő, a Felső- és a Vízivárosi, illetve a Palotavárosi a két világháború között is működött.
Felsővárosi és Vízivárosi Olvasókör Az 1868-ban alakult, Felsővárosi Olvasókör célja, hogy népszerű és hasznos munkák által tisztességes társalgásra nyújtson alkalmat egy a Felsővárosban erre a célra bérbeveendő alkalmas helyiségben. A kitűzött célt a tagok szellemi igényéhez mért heti és napi, politikai, gazdászati és népszerű ismeretterjesztő lapok, a gyakorlati életre megkívántató olvasmányok, könyvek s térképek beszerzésével kívánták elérni.
Működésének első éveiről csak keveset tudunk. Első elnöke Kaiser Sándor volt, aki azonban 1872-ben már többszöri kérés ellenére sem vállalta a tisztséget, s ezért az 1872. január 14-én tartott közgyűlésen Liszits Istvánt választották meg, aki egészen 1895 júniusában bekövetkezett haláláig volt a kör elnöke. Az 1895. október 27-én tartott rendkívüli közgyűlésen Tóth Aladárt, Tóth Antalnak, a Függetlenségi Kör elnökének testvérét választották elnökké. A helyére 1902-ben megválasztott Polczer Pétert 1906-ban Havranek Antal szobrász, kőfaragó, a város közismert polgára követte a tisztségben.
A tagok száma az első 35 évben általában nem érte el a kétszázat. Először az 1898. február 22-én rendezett rendkívüli közgyűlésen vetődött fel, hogy befogadják a Vízivárosban lakó polgárokat is. A kör ekkori helyisége, a vásártéri Obermayer vendéglő mindkét városrész lakói számára könnyen elérhető volt. Erre végül 1902-ben került sor, s a kör nevét ekkor változtatták Felső- és Vízivárosi Olvasókör-re. A tagok száma 1907-re elérte a 280-at, és az anyagi helyzet is rendeződött.
A kör könyvtára kezdetben csak lassan gyarapodott: 1876-ban mindössze 195, 1884-ben is csak 513 kötetből állt. Az évi gyarapodás ekkor nem haladta meg a 30-40 kötetet. 1907-ben viszont a könyvtáros már heti 50-55 kölcsönzőről és évi háromezer kötetes forgalomról számolt be. Hetenként csak egyszer volt nyitva, vasárnaponként egy-egy órát. A szépirodalomból a legtöbb, 34 művel Jókai szerepel, a külföldiek közül Dumas 8 könnyvvel, de volt sok gazdászattal, kertészettel, szőlőműveléssel, borászattal, méhészettel foglalkozó szakmunka, és természettudományi könyv, ugyanis a Felsőváros lakói nagyrészt földműveléssel foglalkoztak. A világirodalom klasszikusai közül ekkor megvolt Daudet, Goethe, Maupassant, Shakespeare és Zola néhány alkotása is, de természetesen mindkét jegyzéken többségben voltak a korban nyilván ismert, népszerű, de mára már nagyrészt elfelejtett szerzők könyvei.
A dualizmus kori, székesfehérvári polgári olvasókörökről itt olvashat többet!