Ma már furcsának hangzik, hogy a kialakulásakor a mocsárvilágból kiemelkedő szigetekre, földnyelvekre épült Fehérvár sokáig igazi vízivárosnak számított. A középkori várárok helyén húzódó mai Várkörút melletti csatornát az 1920-as évek elején boltozták be, így jött létre a széles „Vár körút”. A fehérvári utak és hidak történetéről Juhászné Viniczai Ágnes, a Polgármesteri Hivatal Közlekedési Irodájának munkatársa beszélt az érdeklődőknek csütörtökön este a Városi Levéltárban.
„A várároktól a Várkörútig”címmel tartott előadást Juhászné Viniczai Ágnes, a Polgármesteri Hivatal Közlekedési Irodájának munkatársa az „Új Belváros – Várkörút rehabilitációja” projekt keretében. Ma már furcsának hangzik, hogy a kialakulásakor a mocsárvilágból kiemelkedő szigetekre, földnyelvekre épült Fehérvár sokáig igazi vízivárosnak számított. Székesfehérvártól nyugatra mocsárvilág terült el és Szent István még csónakon közlekedhetett Mór és Fehérvár között. Juhászné Viniczai Ágnes előadásában az 1018 és 2015 közötti időszak útjairól és hídjairól szólt, számos érdekességet említve. 1018-ban alapította Szent István a Szűz Mária Királyi Bazilikát és Prépostságot és ekkor nyílt meg a szentföld felé vezető zarándok és kereskedelmi út, ami a Nyugat-Római Császárságot és Bizáncot kötötte össze Székesfehérvár érintésével. Szó volt a tatárjárás előtti, korai királyi várról és az új királyi vár korszakáról, ami az 1249 és 1601 közötti időszakban állt Fehérváron. A tatárjárás után ezt vette körbe az a várárok, ahol a mai Várkörút húzódik.
A XVII. században a város számtalan híddal összekötött, széles csatornáktól övezett 6 szigetre építve élte életét. A hídak között 3 is 100m körüli hosszúságú volt (Budai kapu hídja, külső Palotai kapu hídja, Hosszú híd). A XVIII. század során a mocsarak védelmi jelentőségének a megszüntével egyre irracionálisabbá vált a körülvevő vízek és hídak fenntartása. Az 1720-1730-as években a város bevételének kb. 1/10-ét tette ki a közlekedés szempontjából nélkülözhetetlen fahídak fenntartása. A vízszabályozások és lecsapolások után a korábbi mocsarak helyén új utakat, városrészeket, szántóföldeket alakítottak ki. A várost több, kisebb csatorna szelte át. A mocsarak lecsapolása 1710 körül kezdődött, de egy 1730-as térképen a mai Várkörút helyén továbbra is mocsár terült el. A keskeny várárki csatornát 1775 és 1779 között alakították ki ezen a területen, elvezetve a vizeket a keleti oldalról. 1793-ban még álltak a várfalak, a palotai kaput 1796-ban bontották le. Az 1800-as évek elején a várárki csatorna a belvárosi kertek végén nyitott csatornaként látható. A csatornákon számos híd épült, amelyek száma 1821-ben meghaladta a 100-at. Ebben a korszakban nevezték Székesfehérvárt a "hídak városának", bár ezek a hídak jórészt csak kis nyílású csatornahídak voltak. A mai Várkörút helyét 1882-ben már régi várárki csatornának nevezik, öt szakaszt már befednek..
Az 1870-es évektől indult meg a csatornák beboltozása, ami az 1930-40-es évekre teljesen megszüntette a "víziváros" jelleget. A mai lakók jórészének sejtelme sincs, hogy a város több főútja ma is beboltozott csatornák, árkok fölött fut. 1890-ben kialakul a „Várkör-út” a nyitott várárki csatorna mellett. A Várkörút melletti csatornát az 1920-as évek elején boltozták be a Malom-csatornától a színházig, illetve a múzeumtól a Vak Bottyán útig. Így jött létre a széles „Vár körút”, ami sárga színű keramit burkolatot kapott. Szintén a 20-as években, beboltozással alakult ki a mai Rákóczi utca, a Jancsár csatorna beboltozásával alakították ki a Balatoni utat.
A mai Várkörút 1957-ben még nem volt összekötve a Dózsa György úttal, ez 1963-ban valósult meg. 1968-ban még megvolt a régi képeken látható fasor, ami a 70-es években tűnt el. 1971 és 1974 között négysávos út lett a mai Várkörút, ekkor alakult ki az az átmenő forgalom, ami a mai napig jellemző. 1994-ben a négysávos utat úgy alakították át, hogy a szélső sávokat parkolónak jelölték ki. A Várkörút mostani felújítása azt is szolgálja, hogy visszahelyezzék a fasort és csökkenjen az átmenő forgalom: erről már Nagy Zsolt, a a Polgármesteri Hivatal Közlekedési Irodájának vezetője számolt be „A Belváros rehabilitációja, a Várkörút és térsége közterületi fejlesztése” című előadásában.