Néprajzos muzeológus továbbképzés kezdődött Fehérváron

Egy év kihagyással ugyan, de ismét összeültek Magyarország néprajzkutatói, a továbbképzést dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója nyitotta meg, aki elmondta, hogy az október 9-ig tartó rendezvényen egyebek mellett a pályázati lehetőségekről is szó esik, és azt is megvitatják, hogy egy állandó kiállítást hogyan lehet izgalmasabbá tenni, átrendezni az évek során. Az állandó kiállítások a múzeumok kötelező velejárói, és mint ilyenek: a tartósság és a hosszútáv múzeumi formái. Egy állandó kiállításon nemcsak egy múzeumi történet, hanem a gyűjtemény kulcsdarabjai is láthatók, a látogatók számára folyamatosan hozzáférhetők.

„Mint ahogy önök is keresnek válaszokat, új utakat és érdekes kérdéseket vetnek fel az előadások témáiban, úgy mi is Fehérváron újszerű megoldásokat keresünk annak érdekében, hogy a ma gyerekeit a jövő múzeumlátogatóivá tehessük. Van még mit tennünk. Egy merőben más gondolkodású generációt látunk felnőni, sok információ pillanatok alatt éri el a ma gyerekeit. Más nyelv ez. Meg kell tudnunk szólalni ezen a nyelven, ha nem akarjuk elveszíteni őket. Különösen nagy kihívás lehet ez a néprajz területén..” – mondta köszöntő beszédében Brájer Éva, Székesfehérvár alpolgármestere.

A múzeumok állandó kiállításai a formai megoldások tekintetében is izgalmas terepet jelentenek: mint a térszervezés, a látványtervezés, a grafika és az időtállóság. Ezt egészítik ki a műtárgyak védelmi, állagmegóvási és biztonságtechnikai szempontjai, ennek gyakorlati és módszertani perspektívái. Elkerülhetetlen az is, hogy az intézmények végiggondolják az állandó kiállítások oktatásban és a turizmusban elfoglalt helyét és szerepét, a látogatói és a médiaérdeklődés fenntartását. A szakemberek arról is tanácskoznak, hogy miként egyeztethetőek össze ezek a különböző komponensek: a tartalom és a forma, a változás és a változatlanság, az aktualitás és a maradandóság? A konferencia célja, hogy a fenti kérdésekre keressen válaszokat aktuális példák és esetek bemutatásával és elemzésével, párbeszédek létrehozásával, gyakorlati és módszertani kérdések egymásra vetítésével.