Nagy Gáspárra emlékeztek születésének 70. évfordulója alkalmából a Városházán

Székesfehérvár Önkormányzata, a Vörösmarty Társaság, a Magyar Írószövetség Közép-dunántúli Tagozata, a Magyar Irodalomtörténeti Táraság Fejér Megyei Tagozata, a Vörösmarty Mihály Könyvtár, A Szabadművelődés Háza, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház valamint a Gorsium Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium közös rendezvényének kezdetén Nagy Gáspár megzenésített verseiből hallhattak összeállítást a megjelentek Cserta Gábor előadásában.

„Egy olyan személyre, személyiségre emlékezünk, aki kiemelkedő alakja a magyar irodalomnak. Nagy Gáspár a nyolcvanas évek elején már olyan hitvallást, olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyekért komoly áldozatokat vállalt.

Pozíciókról, feladatokról, számára fontos szolgálatokról kellett lemondania azért, mert nyíltan vállalta értékeit, hitét, világlátását.

Tisztelettel kell emlékeznünk a költőre, aki mindig kiállt hite, értékei mellett. Nagy Gáspár ilyen személyiség volt. Életművével azt üzeni nekünk, hogy a világról lehet ma is különböző a véleményünk, de azért mindenkor ki kell állni, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor nem volt értelme az elődeink által, a szabadságért hozott áldozatnak.” - hangsúlyozta az emlékülést köszöntő beszédében Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere.

Az előadásokat megelőzően egy, a Fehérvár Televízióban 1999-ben készült stúdióbeszélgetésből tekinthettek meg részletet a jelenlévők, majd Bakonyi István olvasta fel Péntek Imre Szalmaszál című versét, amelyet Nagy Gáspár emlékére írt.

„A legvonzóbb és leginkább Nagy Gáspár barátunkhoz méltó olvasat a „Zbigniew Herbert emlékére” című versének rögtön az elején fogalmazódik meg, két sorban:

"A tehetség semmi, elrontható, elpazarolható.
Ami az egész életben számít, az a jellem."

Nagy Gáspárban költőként és emberként is az volt a csodálatos, hogy nála a tehetség és a jellem mindig kéz a kézben jár.

Számomra leginkább ez tette őt példaszerűvé. Nála a bámulatos tehetséghez végtelen szerénység, végtelen alázat társult. Azt, hogy mit szolgálok a tehetségemmel mindig a jellem dönti el. Hogy mihez adom a nevem és mihez nem adom. Nagy Gáspár ebben is példaszerű volt és maradt, ez az ő egyik legfőbb testamentuma a költészetén túlmenően is.” - emelte ki Ködöböcz Gábor, irodalomtörténész, az Eszterházy Károly Egyetem irodalomtudományi tanszékének docense, az Agria című folyóirat alapító főszerkesztője, a Magyar Írószövetség Észak-magyarországi Írócsoportjának titkára, aki „A költészet liturgiája Nagy Gáspár Sárfelirat című kötetében” címmel adott elő az emlékülésen.

„A hagyatékot élő, eleven örökséggé kell tenni a jelenkor számára. Mindig a lelkiismeret vizsgálja, hogy egy eltávozott jeles költő öröksége valóban azzá váljék, aminek ő szánta. Egységes, szerves örökségről van szó, amelynek vannak társadalompolitikai és metafizikai dimenziói és a magyar költészet vonulatát megújító jellege is.” - hangsúlyozta Cs. Varga István, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, az ELTE BTK tanára, aki Nagy Gáspár emberképéről tartott előadást.

Az emlékülésen elnöklő Bakonyi István, irodalomtörténész a hetvenedik évforduló kapcsán elmondta: „Nagy Gáspár életműve az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb lírai anyaga. Azt a fajta keresztény szellemiséget és nemzetben gondolkodó magatartást testesítette meg, amely igen fontos a magyar irodalom vonulatában.

Az 1956-os forradalomra emlékező verseivel igen nagy botrányokat kavart a nyolcvanas években,

amelynek meg is lett a következménye számára.”

„A Vörösmarty Társaság és az irodalomkedvelő közönség számára fontos, hogy megemlékezzünk a kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjáról.

Költészetében nagyon sok üzenet van.

A legfontosabb, amely nagyon sok versében tükröződik, a helytállás, a bátorság, a kiállás az eszmékért. Ő ebben az élen járt. Sok mindent hagyott ránk, de különösképpen ennek a bátorságnak a vállalását.” - tette hozzá Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke.