Művek az emeletről – megnyílt Schaár Erzsébet életmű-kiállítása

A Szent István Király Múzeum képzőművészeti anyagában önálló egységet jelent Schaár Erzsébet (1908–1975) félszáz darabos gyűjteménye. Az 50 kis- és nagyméretű plasztikából álló kollekció a művész örökösei - Vilt Tibor és Wilt Pál -, valamint a Kulturális Minisztérium ajándékaként került Székesfehérvárra. A XX. századi magyar szobrászat meghatározó és kiemelkedő egyénisége életében is sok szállal kapcsolódott Fehérvárhoz: 1966-ban egyéni kiállítása volt az Országzászló téren, 1968-ban részt vett a legelső székesfehérvári művésztelepen a Könnyűfémműben, és 1974-ben a Csók István Képtárban készítette el az Utca című nagyszabású kiállítását, amelyet Pilinszky János „avatott” fel verseivel.

Schaár Erzsébet életmű kiállítás nyílt a Városi Képtárban

A Schaár-gyűjtemény 1980-tól 2005-ig volt látható a Jókai utca 11. számú ház emeletén, a Smohay János által a múzeumnak ajándékozott 18. századi műemléképületben. A kiállítást 2006-ban, az épület jelentős állagromlása miatt be kellett zárni, azóta a gyűjtemény nem volt látogatható.

A most megnyílt tárlat valamennyi alkotása 1925 és 1975 között készült, változatos anyagokból (ólom, fa, bronz, műkő, üveg, műanyag, alumínium, hungarocell) és sokféle méretben (10 centiméterestől a kiállítóterem-méretűig). A kiállított alkotások mellett a befogadás élményét két folyamatosan vetített dokumentumfilm is segíti a tárlaton: az egyik Két arckép címmel azt mutatja be, amint 1965-ben, Psota Irén portréját mintázza a szobrász; a másik pedig azt, ahogyan 1974-ben a Csók István Képtárban felépül az Utca című kiállítás és azt Pilinszky János megnyitja.Győr Attila, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettese fiatalkori élményeit idézte fel Schaár Erzsébet művészetével kapcsolatban, kiemelve, hogy olyan produktummal állunk szemben, amit ha egyszer valaki lát, nem felejti el.  Elmondta, hogy nagyon fontos a múzeum számára, hogy a saját gyűjteményanyagból rendezhetnek kiállítást. A „Művek az emeletről” cím arra utal, hogy  az emeleti raktárból – ami egykor a kiállítás helyéül szolgált – hozták le és rendezték újra ezt a tárlatot. Az igazgatóhelyettes a művek különlegességéről, szépségéről, sajátos megoldásairól is beszélt, és köszönetet mondott a restaurátorok munkájáért. Elmondta, hogy a teljes Schaár-hagyatékról tudományos feldolgozás készül, miután a gyűjtemény digitalizálása már megtörtént.„Ez a kiállítás hiánypótló kiállítás, azt is mondhatnánk, hogy talán régi adósságot is törlesztünk vele, hiszen egy fantasztikus művész fehérvári gyűjteményéről beszélünk. Egy múzeum életében kiemelkedően fontos minden kiállítás, fontosak a hozzájuk kapcsolódó paraméterek, de arra különösen büszke lehet egy intézmény és egy város, mint közösség, hogy olyan gyűjteményből rendez kiállítást, ami az övé.” – fogalmazott Cser-Palkovics András polgármester, és a gyűjtemény feldolgozásának, megismertetésének felelősségét emelte ki.

Székesfehérvárnak, mint fenntartónak átlátszó szándéka, hogy sokszínű, valódi értékeket közvetítő múzeum működjön a városban, amelynek tárlatai, rendezvényei valóban megszólítják az embereket. 

Várkonyi György művészettörténész kiemelte, hogy a székesfehérvári Schaár-gyűjtemény darabjai alakító és interpretáló viszonyból születtek, köszönhetően Kovalovszky Márta és Kovács Péter művészettörténészeknek. Várkonyi György szólt arról is, hogy a székesfehérvári Schaár-gyűjtemény teljes életmű keresztmetszet jelent és ez az életmű a magyar szobrászatban megfigyelhető nyelvi és műfaji fejlődés megkerülhetetlen modellje. „A kiállítás reprezentálja az életutat, az életművet és a virtuális kiállítás vége, az Utca ugyancsak egy életművel való számvetés volt. Az életmű alakulása organikus és modellszerű. Az első igazi méltatója ennek a szobrászatnak Ferenczy Béni volt.” – emelte ki a művészettörténész.