Mozart és Mendelssohn – Fehérváron zárult a Filharmónia hangverseny sorozat

Major István, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar igazgatója megtisztelőnek tartja, hogy a zenekar a Filharmónia koncert sorozat keretében is bizonyíthatja szakmai kvalitásait: „A ma esti koncertünk, egy nagyon patinás koncertsorozat része, hiszen a Filharmónia egy nagyon rangos hangverseny sorozatot szervez itt Székesfehérváron. Nagyon örülünk, hogy két alkalommal is játszhatunk ennek keretében, a nyitó és a záró előadáson. A záró koncerten, Mozart utolsó színpadi műve, a Varázsfuvola nyitányát, majd a G-dúr fuvolaverseny dallamai csendülnek fel, zárásként pedig Mendelssohn egyházi művét a 95. Zsoltárt hallhatjuk.”
Az esten, az Alba Regia Szimfonikus Zenekart vezényelte és fuvolán közreműködött, Drahos Béla Liszt-díjas fuvolaművész. A Varázsfuvola története egy igazi mese, telis-tele varázslatos elemekkel, titokzatos vidékekkel, gonosz és jó erőkkel. Mindezek mellett még a zenéje is csodálatosan szép, nem csoda, hogy az egyik legnépszerűbb opera lett a világon, a nyitánya pedig különösen felemelő.

„A Varázsfuvolához több szálon is kapcsolódom. A varázsfuvola személyesíti meg az opera cselekményében a jótevőt. Ennek a hangszerbnek a segítségével oldódnak meg a problémák. Az én életemet is megoldotta sokszor, ez az opera volt ez első, amit a bécsi tanulmányaim után idehaza dirigáltam, amiért -szerénytelenség nélkül mondhatom- zenei Oscar-díjat kaptam nem kisebb személyiségtől, mint Kováts Kolostól, az Operaház világhírű művésztől. Ezt a szabadkőműves nyitányt nagyon nehéz elindítani, hogy az akkordok szépen megszólaljanak. Csodálatos fúgában tobzódik a gyors tétel, komoly feladat.”

Az est második darabját, a G-dúr fuvolaversenyt Mozart, mannheimi utazása idején komponálta, 1778-ban. Egy apjának írt levelében említést tesz erről a műről, valamint arról, hogy nem szívleli a fuvolát, mint hangszert. Ha így is volt, zsenialitásának bizonyítványa, hogy ez a negatív érzelmi beállítottság a fuvolaverseny minőségére egyáltalán nem vet árnyékot. Hogy az állítólagos mozarti averzió valójában aligha létezett, azt nemcsak a két fuvolaverseny és a fuvolanégyesek bizonyítják, hanem a fúvósokat -s köztük a fuvolát -nagy odaadással alkalmazó bármelyik későbbi Mozart-zongoraverseny is.

„Ez a legnehezebb fuvolára írt versenymű. Leginkább azért, mert nagy hangterjedelme van, és abban az időben az alsó és felső regisztereket nehéz volt megszólaltatni, hiszen nagyon kevés billentyű volt a hangszeren. Mozart valóban nem szerette, de ennek ellenére csodálatos versenyműveket komponált, amelyeket én is gyakran játszottam, s ahogy itt is játszom, a D-dúr fuvolaversenyt.”

Az esten nagy kihívást jelentett Mendelssohn- Bartholdy: 95.Zsoltára is, amelyet Szemere Zita szoprán, és Megyesi Zoltán tenor, illetve a Szabó Sipos Máté vezette debreceni Kodály Kórus előadásában hallgathatott meg a közönség.

„Mendelssohnról tudjuk, hogy ő volt az, aki hosszú idők után felfedezte Bach muzsikáját. Ebben a művében a kórus és a zenekar hihetetlenül bonyolult, egyfajta „Bachi” fúgában tobzódik, szinte minden tételben, így ennek a sokszínűségét, bonyolult ritmikáját megoldani nem könnyű feladat.”

A hangverseny egyik vendége, a kiváló tenor, Megyesi Zoltán volt, aki a Mendelssohn zsoltár tolmácsolásában alkotott maradandót.

„Mendelssohn egyházzenéje, mindig gyönyörű, személyes vallomás. Sanyarú sorsa volt, függetlenül attól, hogy csodálatos műveket írt, egy részük még most is kiadatlan. A 90-es évekig a Mendelssohn művek előadása is ritkaságszámba ment, pedig szebbnél-szebb, elegáns dallamvezetésű mesterművekről van szó, amelyeket rendkívül hálás feladat elénekelni.”

A Vörösmarty Színházban, a nagyszerű hangversenyen debütált az új hangvető rendszer, ami kíváló hangzást biztosít a komolyzenei koncerteken, illetve a közönség megcsodálhatta a zenekar ugyancsak új, elegáns formaruháját is.