Több mint egy évtizede már Magyarországon is megrendezik a házasság hetét. A kezdeményezés – amely a házasság és a család fontosságára igyekszik ráirányítani a figyelmet – eredetileg az Egyesült Királyságból indult.
Magyarországon a házasságkötések száma 2010-ig csökkenő tendenciát mutatott: az 1970-es években átlagosan 97 ezer, az 1980-as években 73 ezer, az 1990-es években 53 ezer, az ezredfordulót követő évtizedben pedig 43 ezer házasságot kötöttek évente. A 2010-es év jelentette az elmúlt évtizedek mélypontját, ekkor ugyanis mindössze 35,5 ezer pár járult anyakönyvvezető elé. Ezt követően az esküvők száma folyamatosan emelkedett egészen 2016-ig, amikor az utolsó húsz évben a legtöbb (51,8 ezer) házasságot kötötték. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, előzetes adatai szerint 2017 január–novembere között 48,2 ezer házasság köttetett. A megelőző évek utolsó hónapjában 1800–2400 alkalommal fogadtak örök hűséget egymásnak a felek – ezt az átlagértéket figyelembe véve a 2017. évi házasságkötésszám a 2016. évi csúcsot várhatóan nem fogja elérni.
A XX. század első felének Magyarországán a legtöbb házasságot november és február hónapokban kötötték.
„A hosszú idősoros adatainkból jól látszik, hogy 1921-től 1966-ig – néhány év kivételével – novemberben kötötték a legtöbb házasságot. Ez valószínűleg a mezőgazdasági munkákkal hozható összefüggésbe, hiszen novemberre már a betakarítás és a szüret is véget ért, és az emberek jobban „ráértek” házasodni. A múlt században a húszas évek elejéig a februári esküvők száma is kiemelkedő volt, ezt pedig elsősorban a farsanghoz kapcsolódó néphagyományok indokolhatták” – magyarázza Kamarás Ferenc demográfus, a KSH statisztikai főtanácsadója.
A hatvanas évek közepétől kezdve a házasságok 10–19%-át augusztusban anyakönyvezték. 2017 augusztusában – az előzetes adatok szerint – 7620 házasságkötésre került sor, ami a január–november között megköttetett frigyek 16%-át tette ki. A „nagy nap” időpontja szempontjából egyébként augusztus után a július, szeptember és május számít a legnépszerűbb hónapnak.
A 2017. évi adatokból a novemberi a legfrissebb publikált adat, a 2017. decemberi adatot 2018. február 23-án közli a KSH.
Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma Magyarországon 2009-ben 4‰ alá süllyedt. 2015-ben ez az érték ismét 4‰ fölé emelkedett, 2016-ban és a 2017 első tizenegy hónapjára számított mutató pedig már az 5‰-et is meghaladta.
2017 január–novembere között ezer lakosra 5,4 házasságkötés jutott országosan.
Az ezer lakosra számított mutatót tekintve jelentősek az országon belüli területi különbségek. 2016-ban a skála alján elhelyezkedő Zala megyében ezer lakosra 4,4 házasság jutott, míg a skála tetején helyet foglaló Komárom-Esztergom és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 5,7.
Az unió országainak 2015-ös adatai alapján a legalacsonyabb és a legmagasabb értékkel rendelkező országok között 2,5-szeres az eltérés. Portugáliában (3,1‰), Szlovéniában (3,1‰) és Olaszországban (3,2‰) volt a legalacsonyabb az ezer lakosra jutó házasságkötések száma, a legmagasabb arányszám Litvániát jellemezte (7,6‰). A 2015‑ös 4,7‰-es értékével Magyarország az uniós rangsor középmezőnyében helyezkedett el.
A párok egyre érettebb korban házasodnak, 2000 és 2016 között az először házasulók átlagos életkora mindkét nem esetén öt évet emelkedett: 2016-ban a nők 29,7 évesen mentek férjhez, míg a férfiak 32,5 éves korukban nősültek. Ugyanezen időszak alatt az először házasulók aránya az összes megkötött frigyhez viszonyítva 75–80% között mozgott.
A házasulók egyéni életkorának összevetése azt mutatja, hogy az összes házasságkötés közel 70%-ánál a vőlegények rendre idősebbek menyasszonyuknál, mindössze 9,1%-nál azonos a házasságra lépők életkora, és az esetek 22%-ában a menyasszonyok idősebbek a vőlegényüknél. Ezekben az arányokban nem történt lényeges változás az elmúlt hét évben. 2016-ban a leggyakrabban azok kötötték össze életüket, ahol a menyasszony 28, a vőlegény 29 éves volt.
Válásra 2016-ban 19,6 ezer alkalommal került sor, vagyis ezer lakosra 2,0 válás jutott. A válások évenkénti száma az ezredfordulót követő évtizedben 24–25 ezer körül alakult, amelyben az ezt követő években határozott csökkenés következett be. 2014-ben – ötven év után először – 20 ezer alatt maradt a számuk, a következő évben viszont ismét e fölé emelkedett. 2016-ra a felbontott házasságok száma ismét 20 ezer alá csökkent.
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt az élettársi kapcsolatot létesítők száma: míg 1990-ben 251 ezer embernek volt élettársi kapcsolata, addig a 2016. évi mikrocenzus adatai szerint már 1 millió 87 ezernek. Jelenleg az élettársi kapcsolattal rendelkezők több mint kétharmada nőtlen, hajadon családi állapotú. A 15 éves és annál idősebb népességen belül az élettársi kapcsolatot fenntartók aránya 1990-ben még csak 3,0%-ot tett ki, 2016-ban pedig már 13%-ot. A növekedés elsősorban abból adódott, hogy a nőtlen, hajadon családi állapotú, jellemzően fiatalabb korcsoportokba tartozók egyre gyakrabban létesítenek a házasság előtt vagy helyett élettársi kapcsolatot.
.jpg)