Magyar ápolók napja - köszönet az egészségügyi dolgozóknak

Kossuth Zsuzsanna 1817 február 19-én született, 1849 áprilisában nevezték ki a tábori kórházak főápolónőjévé.

Szervező munkájának eredményeként három hónap alatt hetvenkét tábori kórházat létesített és biztosította, hogy önkéntes adományokból önként jelentkezők végezzék a sebesültek és betegek ápolását, ellátását. Az általa bevezetett betegápolási rendszer egész Európában egyedülálló volt. Aktívan segítette Kossuth Lajos munkásságát, bizonyítva emberségét, bátorságát, a haza iránti hűségét, szakmai alázatát. A vesztes szabadságharc után Kossuth Zsuzsanna először Belgiumban, majd az Amerikai Egyesült Államokban töltötte száműzetését, szegénységben, betegségben, 1854-ben bekövetkezett korai haláláig. Emlékének megőrzésére 1998-ban emlékdíjat alapítottak, a Magyar Országgyűlés 2014-ben február 19-ét – születésének napját – a Magyar Ápolók Napjának nyilvánította.

A Szent György Kórházban hagyományosan ezen a napon adják át az "Év ápolója" és az "Év asszisztense" díjakat azoknak, az ápolóknak és asszisztenseknek, akik rendkívüli odaadással, hivatástudattal időnként önfeláldozó módon, saját egészségüket nem kímélve végzik a munkájukat.

Az ápolók olyan emberi értékeket közvetítenek, amelyekre ott van a legnagyobb szükség, ahol a legnagyobb a reménytelenség, szenvedés, elkeseredettség. Kalkuttai Teréz anya szavai szerint "ha nem tudunk nagy dolgokat tenni, tegyünk kis dolgokat, de azt nagy szeretettel." Ez az ápolók legfontosabb feladata és küldetése.