-
Csoóri 90, Csanádi 100
Pénteken este mutatták be a Csoóri Sándor 90, Csanádi Imre 100 című tanulmánykötetet a Szent István Művelődési Házban. A Csoóri Sándor Társaság szervezte eseményen Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, Izabella Caussanel és Csoóri Sándor “Sündi”, az Ötödik Évszak zenekar tagjai, valamint Csengey Márton versmondó lépett fel.
2023.02.04. -
Brückner Ákos Előd köszöntése
Dallal, verssel és szeretetvendégséggel köszöntötték Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetest, a Ciszterci Szent István Gimnázium spirituális vezetőjét, akit éppen 60 évvel ezelőtt ezen a napon, azaz 1963. február 3-án szenteltek pappá. A plébánia közösségeinek képviselői a Nagyboldogasszony - Nepomuki Szent János-templom oratóriumában gyűltek össze, és lepték meg e jeles napon plébánosukat.
2023.02.03. -
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, amely egyben a Megszentelt élet világnapja is Spányi Antal celebrált szentmisét a Szent István Székesegyházban.
2023.02.03. -
Ki(s)állítás
Kisállítás címmel nyílt kamarakiállítás a Vörösmarty Mihály Könyvtár Tolnai utcai Tagkönyvtárában. Danka Attila grafikusművész kiállítása kis grafikákból álló válogatást mutat be.
2023.02.02.
Ma van a magyar kultúra napja - 200 éves a Himnusz

Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust, amelynek kéziratát 1823. január 22-én tisztázta le.
A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában jelent meg, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül, de 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.
Kölcsey Ferenc külön lapokra írta és kéziratcsomagokban gyűjtötte verseit. A Hymnust tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, s több mint száz év lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába, a Hymnus tintamarás miatt megsérült kézirata két lapon található.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor, hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel. Akkoriban ünnepi alkalmakkor még felváltva vagy együtt énekelték a Szózattal, a szabadságharc leverését követő elnyomás időszakában aztán – mondhatni közmegegyezéses alapon – a Himnusz lett a magyarok nemzeti imádsága.
A Himnuszt hivatalosan csak az 1949. évi pártállami alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. A 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény I) cikke is kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.” A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december 29-én határozott a magyar kultúra napjának megtartásáról, a rendezvényekre először 1989 januárjában került sor.