-
Csoóri és Csanádi
Csoóri Sándor és Csanádi Imre versei hangoznak el prózában és megzenésítve a Csoóri Sándor Társaság által meghirdetett versmondó és -éneklő verseny döntőjén. Az eseménynek, amelyen általános és középiskolás diákok lépnek színpadra február 8-án, szombaton 10 órától a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház ad otthont.
2025.02.07. -
Bemututatóra készülnek
Szerelem, undor, házasságtörés, bosszú, gyilkosság. Aiszkhülosz Oreszteiájának modern változata, ahol Agamemnón (Ezra Mannon tábornok) az amerikai polgárháborúból tér haza, hogy feleségét egy másik férfi karjaiban találja. A darab bemutatója február 8-án szomban lesz a Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában.
2025.02.06. -
Itthon vagyok, hazatértem
Új kötettel jelentkezett Bence Lajos szlovéniai magyar költő. A verseket a Szent István Művelődési Házban ismerhették meg az olvasók.
2025.02.06. -
Fecsegő Sebők Melindával
Sebők Melinda irodalomtörténész, a Vörösmarty társaság elnöke volt a Nyitrai Utcai Közösségi Ház vendége. Az est résztvevői Sillye Sándor moderálásával megismerhették pályáját, és betekintést nyerhettek jelenlegi szakmai életébe is.
2025.02.04.
Ma van a magyar kultúra napja - 202 éves a Himnusz
A magyar kultúra napja ünnepi eseményei Székesfehérváron

Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust, amelynek kéziratát 1823. január 22-én tisztázta le.
A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában jelent meg, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül, de 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.
Kölcsey Ferenc külön lapokra írta és kéziratcsomagokban gyűjtötte verseit.
A Hymnust tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, s több mint száz év lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába, a Hymnus tintamarás miatt megsérült kézirata két lapon található.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor, hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel. Akkoriban ünnepi alkalmakkor még felváltva vagy együtt énekelték a Szózattal, a szabadságharc leverését követő elnyomás időszakában aztán – mondhatni közmegegyezéses alapon – a Himnusz lett a magyarok nemzeti imádsága.
A Himnuszt hivatalosan csak az 1949. évi pártállami alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény iktatta nemzeti jelképeink sorába. A 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény I) cikke is kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben. Szavai szerint „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.” A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december 29-én határozott a magyar kultúra napjának megtartásáról, a rendezvényekre először 1989 januárjában került sor.