A legboszorkányosabb nap december tizenharmadika, Luca napja. Ez a népi jóslásban alkalmas volt termékenység varázslásra, házasság-, halál- és időjóslásra, termésbecslésre egyaránt. A naptárreformig a téli napforduló időpontját jelölte. A Luca székét december 13-a és Karácsony között kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) és 13 részből illesztették össze. Szöget nem használhattak, a csapokat pedig bükkfából kellett készíteni.
A legboszorkányosabb nap december tizenharmadika, Luca napja. Ez a népi jóslásban alkalmas volt termékenység varázslásra, házasság-, halál- és időjóslásra, termésbecslésre egyaránt. A naptárreformig a téli napforduló időpontját jelölte.
Számos vidéken a legények bosszantó tréfákat űztek Luca előestéjén. Leszedték és elcserélték a lányos házak kapuit, szalmával torlaszolták el a bejáratot, szétszedték a szekeret, majd a háztetőn állították össze, vagy a kútba dobták.
Karácsony havának a legboszorkányosabb napja, december 13-a, amiről a régi kalendáriumok úgy emlékeznek meg, hogy: "Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja". Ez a nap az 1582-ben bevezetett Gergely-féle naptárreformig, a téli napforduló időpontját jelölte és az év legrövidebb nappala és a leghosszabb éjszakája volt. Ám az óta az időszámítás, a csillagászati tél kezdetét, a valóságnak megfelelően, a Nap-járásához igazítva december 22-éhez kapcsolja, ugyanakkor megmaradtak és itt-ott még ma is élnek az ókeresztény vértanú, Szent Luca névünnepéhez tapadt, pogány napfordulós hagyományok.
A néphit kétféle Lucát ismert, a jóságosat és a boszorkányosat, amelyek közül az utóbbi terjedt el a néphagyományokban. Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok részesítették tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához.
Ez a nap éppúgy alkalmas volt a termékenység-varázslásra, mint házasság-, halál-, és időjárásjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Reggel a házba lépő első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak, mégpedig, ha férfi lépett a házba, a szaporulat bikaborjú lesz, ha pedig nő érkezett, akkor üsző. A jósló, varázsló eljárások közé tartozott a Luca-pogácsa sütése, amely, ha sütés közben megperzselődött, közeli halált jelentett. Egyes vidékeken a lányok gombócba rejtett fiúnevekből remélték megtudni, hogy a jövő évben ki lesz a kérőjük.
Ez a nap módot adott a következő év várható termésbecslésére is. Egyes vidékeken búzát csíráztattak, és ha karácsonyra kizöldült, akkor bő termés ígérkezett. Ezt a Luca-búzát tették azután a karácsonyi oltárra a betlehemhez. Természetesen a gazdák akkor is reményt fűztek a jövő évi bő terméshez, ha Luca éjjelén derült, csillagos volt az ég.
Az év egyik legjelentősebb időjósló napja volt december 13-a. A Lucától Karácsonyig tartó 12 nap időjárását kivetítették a következő év 12 hónapjára. Ez természetesen nem egy az egyben értendő, hanem úgy, hogy az adott hónap időjárása napos, felhős, párás, száraz vagy csapadékos, az átlagtól eltérően melegebb, vagy hűvösebb.
Elsődleges volt ezen a napon a tyúkok termékenység varázslása, amely számos tiltással függött össze. Tiltották ezen a napon a kölcsönadást is, viszont nagyon hasznos volt a lopás. A gazdaasszonynak lopnia kellett a szomszédból egy marék szalmát és egy tojást, amit betett a tojófészekbe, miközben azt mondogatta: "A mi tyúkunk tojjogájjon a szomszédé kotkodájjon". Sokfelé szokás volt a Lucázás, vagy kotyolás. Néhány főből álló csoportok a "Luca, Luca kity-koty" kezdetű köszöntővel járták a házakat és szalmára térdepelve tréfás és termékenységvarázsló köszöntőket mondtak. A szétszórt szalmát a gazdaasszony később szintén a tyúkok alá tette. E napon egyébként abroncsba szórták a tyúkoknak az eleséget, "nehogy a szomszédba járjanak át tojni". Ugyanekkor a gazdaasszonynak sokat kellett otthon ülnie, hogy a kotlós is jó ülő legyen. Ezt meg is tehette, mert dologtiltó nap lévén tilos volt szőni, fonni, lúgot készíteni, kenyeret sütni - mert aki ilyet készít, annak kisebesedik a keze. Tilos volt Luca-napján varrni is, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért minden eszközzel védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtaira keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy a szagával elriasszák gonosz szellemeket. Elzárták a seprűket is, nehogy éjszaka azon nyargalásszanak a boszorkányok.
A nemkívánatos személyek felismerésére készítették - többnyire az öreglegények - a Luca-székét, amelynek alakját és formáját szigorú előírás szabályozta. December 13-a és Karácsony között kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) és 13 részből illesztették össze. Szöget nem használhattak, a csapokat pedig bükkfából kellett készíteni. Aki aztán a karácsonyi éjféli misén a székre állt, minden bizonnyal megláthatta a falu, vagy a környék boszorkányait.