Lemondott önkormányzati képviselői mandátumáról Barlabás András

Barlabás András székesfehérvári közgazdász a Momentum önkormányzati képviselőjeként szerzett listán mandátumot 2019-ben a város közgyűlésébe. Mindössze három év után a pénteki közgyűlésen bejelentette, hogy lemond képviselői mandátumáról. A képviselőt ennek okairól kérdeztük.
2022.06.24. 12:01 |
Lemondott önkormányzati képviselői mandátumáról Barlabás András

2019 óta volt a közgyűlés tagja a mostani bejelentésig. Listán került be a közgyűlésbe, és az ellenzéki frakció oszlopos tagja volt, most mégis bejelentette a lemondását. Miért?

Ez a döntés nagyon nehezen született meg, sokat mérlegeltem, és az oka abszolút családi. Úgy érzem, hogy nem lehet összeegyeztetni ezt az életpályát a családdal hosszú távon. Ezt előre nem tudtam és természetesen nem így terveztem. Jó szándékkal és tenni akarással vágtam bele ebbe a munkába, de egész egyszerűen menet közben azt láttam, hogy ezt nem lehet egészségesen összeegyeztetni a családdal. A közszolgálatot magam választottam, és nagyon hálás is vagyok ezért a megtiszteltetésért a fehérváriaknak, de minden szépsége mellett a terhét az egész családom viselte. A jövőben szeretnék minél többet velük foglalkozni, minél több időt velük tölteni.

Mivel foglalkozik majd a jövőben? Amikor önkormányzati képviselő lett, egy ideig még vitte tovább a munkáját a versenyszférában, amelynek révén korábban Kanadában is élt és komoly nemzetközi tapasztalata van.

Nagy valószínűséggel vissza fogok térni rövid időn belül a versenyszférába, és folytatom tovább az életemet. Mégegyszer köszönök mindent a fehérváriaknak. Köszönöm azt a rengeteg támogatást, szeretetet ugyanakkor javaslatot és véleményt is, amit megfogalmaztak felém. Azoknak is köszönetet mondok, akikkel együtt dolgozhattam, akiket megismerhettem és akikkel véleményemet ütköztethettem a képviselőtestületben.

Ki lesz Ön után a Momentum fehérvári képviselője?

Ezt nem tudom, és nem az én tisztem ezt eldönteni és kommunikálni. Azt tudom viszont, hogy a fehérváriak nem maradnak képviselet nélkül, hiszen a Momentum közösségének új elnöke, Gelencsér Ferenc is székesfehérvári. Itt született, itt nőtt fel, itt járta az iskoláit, és a mai napig folyamatosan figyelemmel követi a város ügyeit. Úgy gondolom, hogy a fehérváriak egy nálam sokkal erősebb érdekképviseletet kaptak azzal, hogy a második legnagyobb ellenzéki párt elnöke székesfehérvári.

Kis híján egy teljes ciklus vitt végig. Miért nem lehetett összeegyeztetni ezt a munkát a családdal?

Nem a munkának a mennyisége a probléma, azt meg lehet oldani szerintem. Az ember nagyon sokat tud vállalni. A versenyszférából érkeztem, sokat dolgoztam mindig, nem napi 8 órát, hanem sokkal többet. Össze lehet ebből a szempontból ezt egyeztetni, az időt megfelelő tapasztalattal lehet profin menedzselni. Viszont a közszereplői feladattal van egy olyan velejáró is, amit előre nem lát az ember. Munkám során nagy figyelem fordult felém, ami egyrészről nagyon megtisztelő, ugyanakkor ez mindenkit érint a családomban, és ez hozott olyan helyzeteket, ami nem mindenkinek volt komfortos. Hiszen a feladatot én vállaltam, de az egész családomra komoly hatással volt. A ciklusomat most nagyon komoly mérlegelés után szakítom meg. Nekem egy hosszú lelki folyamat volt, amíg ide eljutottam. Végül közösen a családommal sokat beszélve jutottam erre a döntésre.

Milyen értékek mentén dolgozott az elmúlt években a képviselőtestületben?

Az, hogy teljesen visszavonulok a közélettől és lemondok minden általam korábban betöltött tisztségről természetesen nem azt jelenti, hogy feladnám azokat az értékeket amikben hiszek. Tiszta szívemből hiszek az egyenlőség és a társadalmi igazságosság elvében. Itt azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy az előítélet és a gyűlölet pontosan olyan, mint a lappangó daganat ami szétmarja az ember személyiségét, és felemészti az élethez szükséges energiáját. Teljesen elpusztítja az ember fogékonyságát az értékek iránt és eltorzítja az ítélőképességét. Arra sarkalja, hogy a szépet visszataszítónak lássa, a visszataszítót pedig szépnek. Ennek következtében végső soron rávezeti az áldozatát arra, hogy az összetévessze az igazat a valótlannal és hamis bálványoknak áldozzon.

Sajnos ez a jelenség egyre inkább megfigyelhető az elmúlt években. Vannak akik megpróbálják elfogadható színben feltüntetni a kirekesztő nézeteiket. Vannak akik egyszerűen démonizálják azokat, akik nem úgy néznek ki, mint mi, vagy valamiben különböznek tőlünk: más a vallásuk, a szexuális beállítottságuk, a bőrszínük vagy mást gondolnak a világról. Vannak akik azt akarják sugallni, hogy a tőlünk különböző embertársaink egyszerűen veszélyt jelentenek ránk. Ezek a szűklátókörű, unintelligens és torz világnézetek olyan emberekre kényszeríthetőek rá legeredményesebben, akik nem szívből látnak és élnek, akiknek nincs meg a belső lelki békéjük. Velük el lehet fogadtatni a valóság legdurvább megsértését is, mert nem érzik át azt, hogy milyen iszonyú az, amit velük kimondatnak és amire rávezetik őket.

Ön következetesen kiállt a gyűlöletkeltő hangok ellen a ciklusában. De maga szerint ez, hogy jelenik meg a hétköznapi életben?

Fontos azt látni, hogy aki a hétköznapokban akár hallgatólagosan is, de elfogadja a gyűlöletet és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki azt táplálja. Ezért is különösen fontos, hogy határozottan visszautasítsuk a kirekesztő, megbélyegző és gyűlöletet hirdető hangokat. Semmilyen formában nem fogadhatóak ezek el, előadója bármilyen történettel is próbálja azt igazolni. Az intelligens és okos ember mindig utólag ítél, a gyűlölködő ember azonban már azelőtt ítéletet hoz, hogy a legelső tényt megvizsgálta volna. Az intelligens és okos ember sosem általánosít és sosem bélyegez meg egyetemlegesen egy csoportot sem, valami általa vélt sérelem hatására sem. Az előítéletes gondolkodás mondjuk ki: nagyon gáz! Martin Luther King-et idézve, a világon semmi nincs oly veszélyes, mint a nyílt tudatlanság és a lelkiismeretes ostobaság.

Milyen értékeket tartott még szem előtt munkája során?

Elképesztően fontosnak tartom a tudás alapú társadalom megteremtését. Ahol az emberek valós érdemeik, eredményeik és megszerzett tudásuk alapján tudnak boldogulni. A tudás és annak megszerzésének elismerése az alapjait jelenti egy modern, nyugatias közösség számára. Az ember eredendő tudásvágya, a kiválóságra való törekvés, a civilizáció megteremtése és a tudomány minden egyes újabb lépcsőfoka azt a célt szolgálta, hogy az ember kiemelkedjen a környezetéből. Ami évezredek alatt mindig előbbre vitte az emberiséget az a folyamatos fejlődés volt, aminek az alapja pedig az állandó változás. Ezért ne féljünk a változástól, ne akarjunk harcolni ellene, sokkal inkább mint lehetőség tekintsünk arra. Nagyon fontosnak tartom a korrupciómentes közéletet megteremtését is. Hiszek abban, hogy minden eszközzel fel kell lépni a korrupció ellen, nem szabad ezt megtűrni egyetlen pillanatra sem sehol. A korrupciónak nem szabad egy velünk élő és elfogadott jelenséggé válnia. Amellett, hogy erkölcsi és morális szempontból sem fogadható el, azt is fontos kiemelni, hogy ott ahol korrupció van, ott a valódi tudás és teljesítményalapú társadalom egyáltalán nem tud megvalósulni.

Munkája végén mit üzen a fehérváriaknak?

Mutassunk példát saját magunkon, és neveljünk olyan gyermekeket, akik nyitnak és nem pedig zárnak a világra. Akik szeretettel fordulnak embertársaik felé, nem pedig félelemmel és előítéletekkel. Maradjunk emberek és merjük szeretni, segíteni és megbecsülni egymást. Ha így teszünk biztos vagyok abban, hogy az életünk is könnyebbé válik majd, hiszen az ember természetes közege a szeretet. Barack Obama-t idézve, ne azt keressük egymásban ami szétválaszt, hanem azt ami összeköt. Azt javaslom minden fehérvárinak, hogy közösen nyissunk egymás felé. Több forrásból tájékozódjunk a világ változásáról és próbáljuk megérteni a kontextusokat. Törekedjünk mindig a jobbra és a kiválóságra a munkánkban, minden nap adjuk a legjobbat magunkból. Legyünk egyenesek és tisztességesek, ne keressük a könnyű, de erkölcsileg megkérdőjelezhető megoldásokat. És ami talán a legfontosabb, szeressük egymást. Merjünk szeretni. Hajrá Fehérvár!