A VI. Aranybulla Művészeti Napokon hétfőn este az Öreghegyi Közösségi Ház a Szakcsi Lakatos Béla – Horváth Kornél duó szuperkoncertjének adott otthont. A koncertet eredetileg szabadtérre tervezték, de az időjárás a terembe szorította az embereket. A duóra rengetegen voltak kíváncsiak és már az előadás alatt óriási tapsviharral nyilatkoztatták ki tiszteletüket a két világhírű magyar zenész számára... (Tekintse meg képgalériánkat!)
A duó a koncertet teljes erőbedobással kezdte, bár már az első percekben látszott, hogy itt nincsen lista a dalokról, amit játszani fognak, sőt később bebizonyosodott, hogy az adott percben jutott eszükbe, hogy mit is játszanak. Amit sok zenész órákig próbálgat egy stúdióban, hogy miképpen szóljon a dal, azt ők ott helyben megoldották a színpadon. Ezt bizonyította, hogy Horváth Kornél időnként szétnézett hangszerei között és találomra vett fel egyet a földről, vagy csak úgy odafordult valamelyik kongájához. Szakcsi pedig időnként még láthatóan gondolkodott is, hogy ide most mi illene.
A koncert elején megszólalt egy mobiltelefon, aminek a dallamát Szakcsi egyből beépítette dallamjátékába, és később meg is köszönte az ötletet. Az első egy órát szinte pihenés nélkül játszották végig bár Horváth Kornélnak időnként már az orráról csöpögött az izzadság. Az ütősről tudni kell, hogy a világ egyik legjobb dobosa egy olyan országból, ahol ennek nincs tradíciója. Ami még meglepőbb, hogy a művész több éven keresztül dél-amerikában tanította a ritmushangszerek rejtelmeit.
A koncerten bizonyította, hogy benne él a ritmus, időnként olyan tempót diktált, hogy Szakcsi nem is mindig tudta követni azt, de egyetlen alkalommal sem ütött mellé és egyszer sem esett ki a ritmusból, pedig ezeket a dalokat soha életében nem gyakorolta.
A koncert második felét egy-egy szólóval kezdték, ahol alázatosan végighallgatták a másikat. A friss Kossuth-díjas Szakcsi Lakatos Béla egy improvizatív dallam szólót adott elő, míg Horváth Kornél egy speciális hangszert vett elő, ami a han nevet viseli. A hangszer két összefordított lavorra emlékeztetett, de túlvilági hangokat hozott ki belőle a zenész. Horváth Kornél egyszerre játszott rajta ritmust és olyan lágy dallamokat, hogy azt még zongorával képtelenség lett volna utánozni.
A fináléban érdekes összeállítást hallhattunk, míg szakcsi a magyar népdal elmeiből építkezett addig Horváth Kornél erre távol keleti ritmust dobolt, de mindezt abszolút összhangba tették és egy igazi világzenei nóta született a zongora és a dobok összefonódásából. A közönség tapsa a koncert végén betöltötte az egész kamaratermet és kétszer sikerült is visszatapsolniuk a duót, de a végén már csak elbúcsúzni jöttek vissza.
Tekintse meg képgalériánkat!
