Különböző korok tánczenéjére „bulizhattak” a fiatalok Bachtól Bartókig

A műsorvezető-ceremóniamester Dobri Dániel kortárs művészeti vezető, a karmester Dobszay Péter, az ARSO vezető karmestere, művészeti vezetője volt.

Elsőként Johann Sebastian Bach: 3. (D-dúr) zenekari szvitje hangzott fel. Nagyszabású, ünnepi hangulatot árasztó bevezető volt ez, virgonc és virtuóz fuga. Szvit az a műfaj, amelyben különböző jellegű tételekből álló hangszeres barokk zene keveredik. Most három francia tánc zenéjét hallhatták az ifjak és kísérőik. Az első a giguet, a második a gavotto, a záró tétel meg a bourree volt. Szólt lassú, és gyors tánc, de ha valaki behunyta a szemét, akár láthatta a hajdan volt idők ruhájában táncolókat. Bach zenét csipkefinomság ölelte át. A karmester Dobszay Péter csembalón játszott, s amikor „ráért” akkor vezényelt is.

Ezután Dobri Dániel lépett a színpadra és a fiatalokat buliba hívta, még pedig táncosba. Hiszen ez az előadás a különböző korok tánczenéjét volt hivatott bemutatni. Átvezetésként meghívta a karmestert a kakaós kocsmába, és a finom barna ital kortyolgatása közepette beszélgettek a különböző korok tánczenéjéről. A beszédet zene követte, Wolfgang Amadeus Mozart Ein Musikalischer Spaß, avagy magyarul Zenei tréfa, vagy Falusi muzsika című darabját hallhatta a fiatalok sokasága, amelyet Mozart 1785 után írt. A zseniális szerző szerette a humort, előszeretettel űzött gúnyt a saját zenekarából is, ebben a darabban a kürtösök, a hegedűsök vetélkedtek. Hamis(nak tűnő) kürt duót, hamis hegedűskálát, rosszul hangzó, mégis bravúrosnak ható lezárást is belekomponált Wolfgang Amadeióus a művébe. Hiába, a falusi zenészek nem hivatásosok, és hibát is ejthetnek...

Áttértünk magyar földre, Bartók Béla Divertimento című műve következett, amit 1940-ben Bázelben mutattak be. A divertimento magyarul szórakozást jelent, Bartók kiváló, kissé mély, drámai hangulatot tükröző, mondhatni a magyar sírva vigad érzetet keltve szórakoztatott. A bemutatott tétel magyar népi táncok dallamai és ritmusai barokk elemekkel keveredtek.

Igor Stravinsky: 1. szvit kis zenekarra című darabja jött a sorban. Az orosz zeneszerző szvitje 4 rövid tételből állt: lassú tánc, olaszos hangulatú gyors, ritmusos Napolitana, feszes spanyol tánc, végül orosz Balalaika jelentett élményt.

A végén Bartók Béla Román népi táncok, eredetileg zongorára írt zenekari átirata zárta a délelőttöt. A sokszor Öt román tánc néven szereplő remekmű eredetileg hat táncból épült fel, de kettőt Bartók összevont. A Botolóban a szerző lejegyzése szerint a fiatal legény tánc közben akkorát ugrik, hogy belerúg a mennyezetbe. Valamennyi zenét Bartók Romániában gyűjtötte. Igazi Bartókos, kicsit feketébe hajló hangulatot sejtető, de mégis jó kedvre derítő tételek voltak ezek. És bár a Román tánc nevet viseli, de mégis magyaros hangulat volt érezhető. Hiszen Bartók nagyon is a mienk!

A zeneértő ifjak a végén vastapssal köszönték meg a közreműködőknek – a jó bulit...!