Kisberk Imre megyéspüspökre emlékeznek Székesfehérváron

Kisberk Imrét Shvoy püspök 1949-ben kanonoki címmel és esperesi megbízatással tüntette ki, a következő évben pedig a vicarius oeconomusként rendelte a székesegyház élére a hajlott korú Kisteleki István segítségére.

Christianapolisi címzetes püspökké, az idős főpásztor segédpüspökévé XII. Piusz pápa nevezte ki 1951. március 11-én. Szentelésére 1951. május 3-án került sor a székesfehérvári Bazilikában. Az állami szervek azonban Dunabogdányba számûzették, 1957-58 között szolgálaton kívülre is helyeztették.

A Bazilika plébánosa újra csak 1958-tól lehetett. Shvoy püspök 1968. január 21-i halála után kézenfekvő lett volna, hogy az egyházmegye vezetését reá bízzák, ám az ÁEH sokáig nem engedte ezt. Csak 1969. január 23-án vehette át az irányítást Kisberk Imre – de még mindig csak apostoli kormányzóként. Megyés püspökké 1974. február 2-án lehetett. Időközben 1971-74 között az esztergomi főegyházmegyének is apostoli kormányzója volt.

Mûködése idején történt meg a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjainak következetes keresztülvitele az egyházmegyénkben.

A püspöki karban az egyházi zene kérdésének is referense volt, mint az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke. A betegeskedő, 70. születésnapjához közeledő főpásztor 1976-ban segédpüspököt kért VI. Pál pápától. Előbb Rosta Ferenc balatonszemesi plébános személyében kapott segítőt 1978 márciusában – ám a fejléces papírjának nyomókliséjesegédpüspök tragikus hirtelenséggel még az év nyarán elhunyt. 1979 márciusában a pápa Szakos Gyula sárvári plébánost, későbbi utódját rendelte mellé segédpüspökként. 1982. április 21-én, szerdán még részt vett Esztergomban a felemelő püspökszentelési szertartáson, és szombaton már magához szólította az Úr.