Kedvesség és realizmus - Németh Gábor és Szlukovényi Katalin felolvasóestje

 Péntek este az Új Magyar Képtár vendége Németh Gábor író és Szlukovényi Katalin költőnő volt. A művészek az este elején egy rövid felolvasást tartottak nem rég megjelent könyveikből, majd Pallag Zoltán faggatta őket. A beszélgetés során a szerzők elárulták, hogyan kerültek bele az irodalmi körforgásba, illetve munkamódszereikről és általuk is tisztelt és szeretet kortársakról meséltek. A végén pedig a nagyszámú közönség provokatív kérdéseire válaszoltak. (Tekintse meg képgalériánkat!)

 A kezdési időpontban még csak 3-4 ember szállingózott a kiállítóteremben, aminek hatására a szervező megkérdezte Németh Gábort, hogy mi eddig a negatív csúcs ezen a téren. Az író elmondta, hogy nemrég a budapesti Zsidó Közösségi házban a felolvasó estjére egészen pontosan nulla érdeklődő ment el, de közönsége azért volt, mert három jó barátja szemezett vele az első sorból. Megjegyezte, hogy azért örül mert negatív szám semmiképpen nem lehet.
 A közönség kicsit megkésve de megérkezett és mire belekezdtek a felolvasásba már egyetlen szék sem maradt szabadon. Az olvasást Németh Gábor kezdte, aki az egyik könnyfakasztóan realista művét olvasta fel. A szerzőre jellemző, hogy hétköznapi dolgokat nagy kritikai hangsúllyal tud papírra vetni, így a jól ismert mindennapi dolgok ábrázolásával is sokkolni tudja a közönséget. A „Zsidó vagy?” című könyvéből ezúttal egy olyan művet olvasott fel, mely a magyar „mackó alsós” valóságot állítja szembe a Holland és nyugat-Európai gazdagsággal és fényűzéssel. 

A továbbiakban az elsőkötetes Szlukovényi Katalin olvasott fel verseiből. A költőnőre jellemzőek a rövid versek hosszú versciklusokba kapcsolva. A művei valahol a szabadvers és az időmértékes költészet mezsgyéjén mozog. A versei Németh Gábor realista munkái után kedvesnek, aranyosnak hatottak. Sokszor azt az érzetet keltve, hogy egy tinilány naplójának a kivonatai verssorokba foglalva.
 A beszélgetés során többek között a munkamódszereikről vallottak a szerzők, abban  mindkét művész egyetértett, hogy eleinte ösztönösen írtak, hirtelen felindulásból, de mára ez sokat változott. Szlukovényi Katalin módszeresen ír, tehát ha kell leül és megír egy verset. Németh Gábor pedig elmondta, hogy neki nagyon sokat segített a számítógép megjelenése, mert így bármikor tud javítani, módosítani a művein és sokszor teljesen átstrukturálja azokat. Humorosan hozzátette azt is, hogy sokszor három nap múlva megnyit egy dokumentumot és felkiált, hogy „mi ez a sz..?”, majd teljesen átírja azokat, de ezt az írógép korszakban nagyon nehéz lett volna megtenni.
 A beszélgetés végén Németh Gábor egy közönségkérdésre elmondta azt is, hogy mi a problémája a mai irodalom tanítással, ami szerinte alapjaiban hibás szemléletet hordoz.

Tekintse meg képgalériánkat!