Karácsonyi ajándékozás a hajléktalanszállón

 Tegnap délután a Sörház téren a Hajléktalanszállón a város és több adakozó jóvoltából összeállított csomagot kaptak az otthontalanok. A karácsonyi műsorral egybekötött ajándékozáson tele volt a kríziskezelő étterme, a műsort az Arany János Általános Iskola diákjai adták. Nehéz volt úgy boldog karácsonyt kívánni, hogy tudtuk, hogy valószínűleg nem lesz túl boldog ez az ünnep sem azoknak, akiknek néhány fokért is meg kell harcolniuk... (a képgalériához kattintson ide!)

 Warvasovszky Tihamér polgármester az ájándékok átadása előtt néhány szót mondott az otthontalanoknak és reményét fejezte ki, hogy néhányukkal a legközelebbi találkozás ne a szállón történjen. Ez gyakorlatilag is lehetséges lesz, hiszen működik a kríziskezelő albérleti programja, ami a társadalomba való "integrálódást" segíti. Öröm, hogy van pozitív példa, hiszen nem egy otthontalannak sikerült a saját lábán megállnia és újra boldogulnia az életben. Tudjuk, hogy nehéz az élet által megtörve erősnek lenni és alkalmazkodni újra a társadalmi lét elvárásaihoz, megfelelni a munkában és újra számlákat fizetni a boldogulásért, de van akinek sikerül. Bízzunk abban, hogy egyre többen lesznek közülük, akiknek sikerül, ehhez viszont nekünk sem szabad előítélettel viseltetnünk irántuk, bármennyire is nehezünkre esik...

 "Mit is jelent hajléktalannak lenni, szinte percenként érezni a társadalom megvetését, sajnálatát, a téli hűvös izzadást. Milyen lehet érezni a pillanatot, hogy nincs már senki, akihez fordulhatnék, nincs pénzem és nincs mit ennem, éhes vagyok. Oka van valószínűleg annak, hogy ide jutottam és minden ok érthető, ha valaki meg akarja érteni. Engem mégsem ért meg senki…mégis én vagyok saját magam bajának okozója? Miért nincs megbocsátás, miért nem segít nekem senki, amikor én is sokszor segítettem másoknak? Hol vannak már a régi karácsonyok, amikor a meleg szobában, békében voltunk? Érzem e majd reggel a lábamat, felkelek-e?" Székesfehérvári Polgár, decemberi szám