Jótékonysági előadás a színházban a beregszászi művészek támogatására

A groteszk humorban gazdag előadás azonban ugyanúgy szól a beregszászi társulatról, mint a 200 éve született költőről: a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze: „Nem hangoljuk át Petőfi művét, de abból indulunk ki, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon. A színen megjelenő Petőfi az Útilevelek kárpátaljai passzusaiból idéz, és hazagondolunk…”

Az előadás az Alba Regia Teátrum Alapítvány a Vörösmarty Színházért szervezésében érkezik a színház Kozák András Stúdiójába, az Alapítvány az előadásra jótékonysági jegyeket bocsájt ki, és a bevételt a határon túli  Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház művészei részére ajánlja fel.

A helység kalapácsa, ez a komikus eposz, nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében. Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közöség. Már a szereplők megnevezése is mosolyt csal az olvasó és a leendő néző arcára: Erzsók (Gál Natália) ötvenötéves bájaival, Fejenagy (Szabó Imre), a kovács, vagy mint őt a dús képzeletű nép költőileg elnevezé: a helység kalapácsa, Harangláb (Jakab Tamás e.h.), a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja (Szilvási Szilárd), a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó (Ferenci Attila), a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója, a lágyszívű kántor (Sőtér István) és „amazontermészetü” felesége, Márta (Fornosi D. Júlia / Polyák Anita e.h.).

A helység kalapácsa a Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.