Iván-napi búcsú a Rác utcában - újraszentelték a templom ikonjait

Püspöki Szent Liturgiával kezdődött a Székesfehérvári Szerb Ortodox Templom Védőszentjének Ünnepe vasárnap. A helyi egyházközösség legnagyobb ünnepe minden évben a crkvena slava, vagyis a templom búcsú. Az ünnep elengedhetetlen tartozéka a koljivo, ezt és a kalácsot a pap és a búcsú komája szeli fel a hagyomány diktálta módon. Mindkettőből kapnak egy darabkát a jelenlevők és utána ihatnak a borból is.

Az ünnepi liturgia, majd a kalács és koljivo szentelés után a templomkertben kötetlen baráti beszélgetések, kalács evés és poharazgatás következik. A vasárnapi szertartáson ünnepen jelen volt Deák Lajosné és Szigli István önkormányzati képviselő és Sándorovics László a Szerb Kisebbségi Önkormányzat vezetője is.

A Szentmisén újraszentelték az ellopott, majd visszaszolgáltatott értékes ikonokat is, amelyeket nemrégiben restauráltak. A 28 darabból álló gyűjteményt még 2009-ben lopták el, majd megkerülésük után most 26 darab újult meg szakértő kezek munkája nyomán. 

A szerb ortodox templomban általában nincsenek ülőhelyek, esetleg néhány szék, kizárólag a betegek, illetve nagyon idősek számára, így a résztvevők általában állnak, vagy térdelnek. Mindenkinek meghatározott helye van a templomban a mise alatt. Külön helyen tartózkodnak a nők és a férfiak, valamint azok, akik nem ortodox vallás szerint keresztelkedtek. A szertartást végző papokat egy ikonfal választja el a gyülekezettől, melynek vallásukban nagy jelentősége van az ikonok tisztelete miatt. Az ikonfal előtt általában nagy, sokkarú gyertyatartók állnak, valamint itt található az amvon, vagyis emelvény, ahol a Szentírást felolvassák. Az ortodox templomban nem csak az ikonfalon láthatók ikonok, hanem az egész templombelsőt falfestmények díszítik, melyek főként bibliai jeleneteket ábrázolnak.

A koljívót az újjászületés jelképének hívják. A rituális ételnek számító daralát, főtt búzából, aszalt gyümölcsökből és mézből van összegyúrva, ami érdekes ízű és finom. A búza a megújulás, a továbbélés, a születés szimbóluma. Ezt készítik nemcsak ünnepeiken, de a gyász alkalmával is a szerbek, hiszen a Szentírásból tudjuk, hogy a búzaszem meghal, hogy új életet adjon.