Íróként, kulturális szervezőként és mecénásként is sokat tett Fehérvárért

Versben, dalban, prózában idézték meg az orvos, a közéleti szereplő, a közíró dr. Lukácsy József alakját azon az emlékesten, amelynek a Városház Díszterme adott otthont szerdán.

Az emlékező barátok, családtagok, pályatársak először a Fehérvár Televízió Fehérvári beszélgetések című, néhány évvel ezelőtt készült műsorából készült rövid bejátszást tekinthettek meg, amelyben – a mai este műsorvezetője, Vakler Lajos kérésére - mesélt arról, hogyan került Marosvásárhelyről Székesfehérvárra, hogyan fogadta be az itteni szellemi közeg, lett annak egyik alkotó tagja, és hogyan vált a székesfehérvári közélet egyik meghatározó szereplőjévé az 1980-as évek második felében. A közéletben is szerepet vállalat önkormányzati képviselőként. A Vörösmarty Társaság és a fehérvári kulturális körök alkotó tagjaként, íróként, kulturális szervezőként és mecénásként is sokat tett a város közösségéért.

A bejátszást követően a barát, Hagymásy András, a Fehérvár Médiacentrum ügyvezető igazgatója emlékezett. Mint mondta, „Jóska a fogorvosi szakmája mellett nemcsak a test, hanem a lélek gyógyítója is volt, hiszen minden betegéhez volt egy-egy kedves szava. Határozott és klasszikus műveltségre, konzervatív világképre épült személyisége. Valódi szellemi otthonra lelt Székesfehérváron, és miután újságírói végzettséget is szerzett, igazi támogatója és ápolója volt a helyi szellemi alkotóközösségeknek. Nagy büszkesége volt, hogy a Határon Túli Irodalom Napjait kezdeményezhette, és a rendezvénysorozat mindenkori szervezője és mecénása lehetett. Hiányát itthon és Erdélyben egyaránt érezni fogjuk. Sok mindenről lemondva, nagy áldozatokat hozott azért, hogy akár a hazai, akár az Erdélyi oktatást, hitéletet a maga eszközeivel javítani tudja.”

A visszaemlékezésen a kibédi Mátyus István Általános Iskola nyolcéves kisdiákjai és tanítóik léptek színpadra. Népdalcsokorból és népi gyermekjátékból álló műsoruk végén az erdélyi közösség nevében Fazakas Kincső így idézte fel emlékét: „Kedves, odaadó, önfeláldozó ember volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy feleségét támogatva kiköltözött Székesfehérvárra családjával, de időt és fáradságot nem ismerve évente többször is hazalátogatott szülőföldjére. Legnemesebb öröme az önzetlen adakozás, a bátorítás, a támogató kézfogás volt. Szívén viselte a kibédi fiatalok kulturális és nemzeti fejlődését, hitbeli gyarapodását. Józsi bácsi pótolhatatlan, példaértékű ember volt. Hiszünk a viszontlátás reményében, és igyekszünk mi is a ránk mért feladatokat hasonlóképen elvégezni, ahogyan ő is tette.”

Az este során Cserta Gábor, Cserta Balázs és Takács László megzenésített verseket adtak elő, majd Bakonyi István irodalomtörténész olvasta fel jegyzetét, amelyet dr. Lukácsy Jószef Agyfogyatkozás című kötetének megjelenésekor írt. A költő pályatársak közül Péntek Imre a közíró munkásságáról szólt, Gál Csaba személyes emlékeit osztotta meg a hallgatósággal, míg Szegedi Kovács György egy verssel tisztelgett. Az esten dr. Lukácsy József öt kedves költőjének (Kányádi Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Juhász Gyula) egy-egy versét a Fehérvári Versünnep résztvevői: Baráth Eszter, Csengey Márton, Ferenczy-Nagy Boglárka, Strasszer Domonkos és Varga Eszter szavalták el.

Az esten a barátok, pályatársak, családtagok mellett részt vettek Róth Péter és Lehrner Zsolt alpolgármesterek, önkormányzati képviselők, valamint a különböző kulturális és civil szervezetek képviselői.