„Termete magas, arca nemes” – 175 éve tárták fel III. (Nagy) Béla király sírját Székesfehérvárott címmel szervezett tudományos konferenciát a Városházán a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont és a Magyarságkutató Intézet. Ez volt a székesfehérvári intézmény idei utolsó tanácskozása, melyen szó esett többek között a csontmaradványok genetikai vizsgálatainak fontosságáról.
Kulcsár Mihály, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója bevezetőjében elmondta, 1848 decemberében fontos események helyszíne volt Székesfehérvár: a magyar királyok egykori koronázó bazilikájának területén uralkodói temetkezések kerültek elő.
A területen dolgozók először egy királyné sírját bontották meg, melyben megtalálták az aranygyűrűjét és a halotti koronáját. Néhány nappal később, 1848. december 12-én – éppen 175 esztendeje – egy érintetlen királysírt tárt fel az időközben a Nemzeti Múzeumból a helyszínre érkezett régész, Érdy János. Az uralkodó földi maradványai mellett fellelték halotti koronáját, kardját és jogarát, emellett még egy ereklyetartó mellkeresztet, egy körmeneti keresztet, gyűrűt, karperecet és sarkantyúkat is találtak a sírban. A kutatók a sírokban nyugvó királyi párt az 1196-ban elhunyt III. Béla királlyal és első feleségével, Antiochiai Annával azonosították.
A sírleletek a Nemzeti Múzeumba kerültek, az uralkodói csontmaradványokat szintén elszállították Fehérvárról, és a Mátyás-templomban kialakított sírban temették el.
A maradványok megtalálásának 150-dik évfordulóján emlékkonferenciát rendeztek Fehérváron, és felavatták Érdy János emléktábláját a Nemzeti Emlékhelyen. Néhány évvel később, 2002-ben szobrot avattak III. Béla királynak Fehérváron. A 2017-es Koronázási Szertartásjátékot az uralkodó emlékének szentelték csakúgy, mint az ugyanebben az évben a Szent István Király Múzeumban megrendezett „Teste Fehérvárott nyugszik” – III. Béla király című kiállítást, ahol bemutatták az eredeti sírleleteket. Tavaly a Királyok és szentek: az Árpádok kora című kiállítás másodszor hozta haza Fehérvárra a leleteket – sajnos csak átmenetileg.
A keddi tudományos konferenciát dr. Cser-Palkovics András polgármester nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy Székesfehérvár történelméről szólni mindig felelősség, különösen az, ha történelmi jelentőségű személyről van szó.
Az ehhez kapcsolódó tudományt ápolni, a működését segíteni szintén komoly önkormányzati feladat. Székesfehérvár városa felvállalja, érti és érzi ezt: „A mi felelősségünk a jövőben megteremteni annak a lehetőségét, hogy ami ehhez a városhoz és annak földjéhez kapcsolódik, az ide visszatérhessen!” – fogalmazott a polgármester.
Demeter Zsófia CSc, a Szent István Király Múzeum nyugalmazott igazgatója előadásában az 1848. decemberi sírfeltárások történetéről, korabeli visszhangjáról tartott előadást. Elmondta többek között: a felfedezés nagyszerűsége abban rejlett, hogy bolygatatlan, érintetlen sírokat találtak. Abban az időben még éltek olyan fehérváriak, akik tudták, hogy a városban valaha bazilika állt, és abban királyi temetkezőhely volt. Ennek ellenére elemi újdonságként hatott a királysír felfedezése a korabeli emberekre, az ásatáson zsibongó sokaság vett részt. A sírokat háborús időben, hideg téli napokon, kútjavítás közben fedezték fel, december 5-én a királyné, december 12-én pedig a király maradványaira leltek. III. Béláról elmondható, hogy halálakor az akcióképességének teljes birtokában lévő, művelt férfi volt, aki jó emlékezetet hagyott az utókorra.
Prof. Dr. Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet tiszteletbeli elnöke és főigazgatója online kapcsolódott a konferenciához Az Árpád-ház haploidjának meghatározása az 1848-ban feltárt csontvázak alapján című előadásával. „A nálunk szerencsésebb nemzetek elmehetnek történelmi nagyjaik sírjához. Mi vagyunk azok, akik nem mehetünk el szent és nagy királyaink nyughelyéhez, mert mostoha volt a történelem.” - fogalmazott, majd hozzátette, ehhez az örökös vágyakozáshoz jelentett ugródeszkát, amikor 1999-ben megszületett a gondolat, hogy több száz éves csontokból nyerjék ki a DNS-t és felhasználják azt rég elhalálozott személyek azonosítására.
Érdekességként elhangzott: a csontleletekből az derül ki, hogy III. Béla király nemes vonásokkal rendelkezett, 195 centiméter magas volt, körülbelül 30 centivel magasabb a kortársainál. Olyan alkattal rendelkezett, melynek köszönhetően 8 – 10 olimpiai aranyérmet nyerhetne manapság. Az uralkodó csontleletei a mai kor tudományos és technikai színvonalán, az archeogenetika vizsgálati módszereivel hozzájárulnak az Árpád-házi királyok azonosításához.
