Galamb- és díszbaromfi kiállítást rendeznek a hétvégén Székesfehérváron az Alba Volán Börgöndi úti sportcsarnokában (Börgöndi út 14, Alba Volán központi telephely). A Január 15 és 17 közötti kiállítást az Alba Regia Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület illetve a Székesfehérvári és Erdélyi Bukógalambokat Tenyésztők Fajtaklubja szervezi. Minden érdeklődőt szeretettel várnak!
A Székesfehérvári bukógalambról
Gustav Prütz 1886-ban megjelent munkájában már említést tesz a magyar fehérfejű szarkabukóról. Ez a fajta az egyik közös őse a ma meglévő szíves rajzú bukó-keringő galambfajtának, így a székesfehérvári bukógalambnak is. A székesfehérvári tenyésztők külön fajták bekeresztezése nélkül az eredeti galambok szelektálásával jutottak el a mai galambhoz.
Jubiláris Nemzeti Galambkiállításon Ullmann József székesfehérvári bukógalambjaival ezüst és bronz plakettet nyert 1927-ben. Az 1940-es években megjelent fajtaleírás komáromi, győri és székesfehérvári bukógalambról ad tájékoztatást. Teremi Gábor: A galamb és Dr. Szűcs Lajos - Dr. Szécsényi István: Galambtenyésztés könyvei szintén ír a bukógalambról. A Galambjaink című újság 1974. évi számában egy kiváló minőségű székesfehérvári bukógalamb látható. Szintén ezen szaklap (1979) „Elfelejtett magyar galambfajták” cím alatt megjelentet egy székesfehérvári bukógalambról készült fényképet. Oláh Imre 1986-ban írja a Kisállataink című újságban: „A élénk vérmérsékletű, vékonyabb testű, fejhez simuló fésűt viselő galambot székesfehérvári bukó tájfajtaként kezelték.” Székesfehérvári tenyésztők tucatjai hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztak a székesfehérvári bukógalamb tenyésztésével. Az Alba Regia Galamb és Kisállattenyésztő Egyesület által rendezett kiállításokon majd mindig szerepelt a székesfehérvári bukógalamb.
Székesfehérváron 1999. október 30-án, a szövetség elnöksége a székesfehérvári bukógalambot önálló fajtaként ismerte el. Az Európai Kisállattenyésztők Országos Szövetsége 2000-ben ismerte el a fajtát. A fajta gondozását, népszerűsítését, tenyésztőinek összefogását Székesfehérvári Bukógalambot Tenyésztők Fajtaklubja végzi.
Székesfehérvár megyei jogú város közgyűlése 2003. április 17-én tartott ülésén a Székesfehérvári bukógalambot a város természeti értékei közé sorolta.
Származási hely: Magyarország, Székesfehérvár és környéke
A küllem főbb jellemzői:
A keringő galambokra jellemzően keskeny és viszonylag rövid. Karcsú testű, izmos, arányos mellszélességű, erős szárnyú, eleven mozgású. Lejtős testtartású, élénk vérmérsékletű bukógalamb.
Fej: Keskeny, hátrafelé szélesedő. A fejtető nyújtottan ívelt. Magasan tűzött, kissé előredűlő, félkör alakú fésűt visel.
Szem, szembőr: Az élénk tekintetű, arányosan nagy szem, kétsoros, piros színű, finom szövetű, sima szélű, kör alakú szembőrrel szegélyezett.
Csőr: Vastag, világos szaruszínű, középhosszú - 14-16 mm.
Nyak: Lefelé szélesedő, kissé ívelt, közel függőleges tartású. Torok ívben kikerekített.
Mell: Arányos szélességű, kissé előredomborodó.
Tollazat: Testhez simuló, dús.
Szárnyak: Középhosszú, izmosak, dús tollazatuk testhez simuló.
Farok: Középhosszú, keskeny, a hát vonalát törésmentesen követő.
Lábak: Arányosak, középhosszúak, élénk pirosak. A karmok szaruszínűek.
Színváltozatok: Fekete, kék, ezüst, vörös, sárga, májszín.
