Hamvas 125. - egy este Müller Péterrel az "Életről" a Múzeumban

Telt házzal nyitott újra a Szent István Király Múzeum Díszudvara a nagyközönség előtt. Szerdán este Müller Péter Kossuth- és József Attila-díjas író volt a Hamvas Béla 125 programsorozat vendége.
2022.08.10. 22:24 |
Hamvas 125. - egy este Müller Péterrel az

A találkozások színtere volt szerdán este a Szent István Király Múzeum Díszudvara. A megnyitón Pokrovenszki Krisztián múzeumigazgató úgy fogalmazott, hogy nem titkolt célja az intézménynek, hogy az itt élők, a fehérváriak múzeuma legyen.

"A múzeum Rendház épülete csodálatos újjászületésen ment keresztül. Egy igazán látványos és szép beruházás készült el. Ennek az épületnek azt gondolom az ékköve a díszudvar, ami attól él, ha a fehérváriak birtokba veszik!" - fogalmazott a múzeumigazgató.

A program főszervezője az Értékmentők csapata volt. Pletser Ádám, az az iGenerációért Egyesület elnöke köszöntőjében a közösségek erejéről beszélt. Ahogyan elhangzott Hamvas Béla, a XX. századi magyar gondolkodás és irodalom egyik legkiemelkedőbb és máig megkerülhetetlen hatású alakja. Születésének 125. évfordulója tiszteletére számos kezdeményezés, program született, ezek egyike az Értékmentők által szervezett Hamvas Béla 125 sorozat.

Müller Péter személyes élményeit osztotta meg Hamvas Béláról. "Tolnay Klári által ismertem meg Hamvas Bélát. Együtt dolgoztunk a Madách Színházban. A Klárika volt az, aki begépelte nekem éjszakánként a Hamvas kéziratokat és tőle kaptam meg kenyérpapíron." - idézte fel Müller Péter.

A beszélgetésen elhangzott, hogy Hamvas egy kimagasló géniusz volt, akinek a tájékozottsága univerzális volt, és a legősibb, legmélyebb szövegeket is ismerte, sőt volt hogy még a nyelvet is megtanulta hozzá. Hamvasnál ott az igazság, a valódiság, amit egész életével igazolt az író. Nehéz felnőni ahhoz a fajta tartáshoz, tisztességhez, bátorsághoz, amit Hamvas felvállalt.

Az élet minden területét érintette Müller Péter. A boldogság, a közösség, a szeretet, a hit vagy éppen a fejlődés és a világ jelenségei is középpontba kerültek. "Az ember aszerint derűs és vidám, hogy a mulandóságot mennyire képes elfogadni, illetve attól, hogy megérti-e azt, hogy nincs halál. Elmúlás van. Úgy is megfogalmazhatom, hogy egy szerep befejeződik, mint a színházban. Ha vége az előadásnak, a színész leveszi a maszkját, a parókáját, és annak a darabnak vége." - mondta Müller Péter. "Szabadok vagyunk, miénk a világ és a túlvilág! A föld és az ég." - fogalmazott az író.