Folytatódott az előadássorozat Szent László királyról

Medgyesy S. Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar adjunktusának nyitóelőadása után ezúttal egy Székesfehérváron élő, horvát származású házaspár; Bálint Károly, a Székesfehérvári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat képviselője, családtörténeti kutató és felesége Bálintné Muskovits Ibolya tartottak áttekintést Szent László király életéről.

„László belső viszályok következtében nem magyar földön, hanem Lengyelországban született 1046-ban. Apja I. (Bajnok) Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richeza lengyel hercegnő. Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget apjától örökölte. László az ország védelmében már fiatal hercegként kitüntette magát, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe (1068). A Cserhalom (Kerlés) melletti ütközetben döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ő volt a csata főhőse, itt említhetjük meg legismertebb legendáját a „László herceg megmenti az elrabolt magyar lányt” is.Három törvénykönyvet hozott létre, az elsőt 1077-ben adták ki, legfontosabb kérdése a magántulajdon védelme volt. Törvényei nagyon szigorúan büntették a lopást.

Uralkodása idején, 1083-ban szentté avatták István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt. A szentté avatások növelték az ország tekintélyét és megerősítették az ország helyzetét a keresztény Európában. Szent István sírjának felbontásakor épen maradt jobb kezét szent László ereklyetartóba foglaltatta és egy bihari bencés kolostorban helyezte el.

1091 tavaszán a horvát Trpimirovia-dinasztia utolsó királya, Zvonimir halála után elfoglalta Szlavóniát, Horvátországot és Boszniát – ezzel kezdődött a magyar-horvát kapcsolat. Zvonimir felesége, Ilona királyné Szent László királyunk húga volt.

László király a meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházak és kolostorok egész sorát hozta létre. A zágrábi püspökséget is ő alapította 1093-ban.

Krisztus katonája, azaz a keresztes hadak vezére szeretett volna lenni, erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095-ben Nyitrán meghalt. A somogyvári bencés monostorban temették el, később holttestét átvitték Nagyváradra, ahol az általa építtetett székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Sírja zarándokhellyé lett, amelyet tömegek kerestek fel, gyógyulást, vigasztalást remélve. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott sokáig magára, III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.”