Folytatódik a Seuso kedd sorozat a Csók István Képtárban

Hajdú Éva a Magyar Nemzet kulturális újságírójaként 1995-ben kezdett foglalkozni a Seuso-kincsekkel. A titokzatos leletekről egy más témában készített interjú során hallott először Vukán Béla főhadnagytól. Kétéves oknyomozói munka után az akkori kulturális minisztertől kapott felkérést, hogy miniszteri biztosként végezze tovább a Seuso-kincs történetének felkutatását, majd előkészítette azok hazakerülését. Aztán sokak számára érthetetlen módon Hiller István egyszer csak "menesztette".

 

Számos ma tudható eredmény az ő nevéhez is köthető. 2014-ben megjelent kötetében sok érdekesség megtalálható a Seuso-kincs történetével kapcsolatban. Neki is köszönhető az, hogy a külföldi tömeg- és szaksajtó segítségével sikerült elérni, hogy a nemzetközi műkereskedelemben a Seuso-kincs hallatán „kigyulladjon a piros lámpa a fejekben” – a Seuso-kincsek eladhatatlanokká váltak.

 

Pereczes Ferenc már több alkalommal is elmondta, hogy szerinte Sümegh József az ő útmutatása alapján akadt rá a lelőhelyre. „Kutyasétáltatás közben akadtam rá a lelőhelyre még a hetvenes években, Szabadbattyán határában. Később voltak ásatások is a helyszínen, ha jól emlékszem, 1975-ben. Amikor az ásatások befejeződtek, utána is kijártam a romokhoz. Én mutattam meg szegény Jóskának is a helyet. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy feltörték az egykori villa padlózatát. Véleményem szerint az egykori tulajdonos a kincseket erre a helyre, a fűtésalagútba rejthette. A feldúlt területen láttam nyomokat is, és találtam egy lámpást." – mesélte korábban Pereczes Ferenc.