A Fény utca mozgó történelmi képregénye idén II. (Vak) Béla király életének legfontosabb mozzanatait mutatja be a Fő utcai épületek falain, ahol megelevendnek életének legfontosabb helyszínei, Pécsvárad, Székesfehérvár, Szekszárd és Arad. II. Béla uralkodása, ami fájdalmasan korán, 33 esztendős korában ért véget, a király testi fogyatékossága ellenére minden téren pozitívumokat hozott hazánk számára. Uralkodása a Kálmán és Álmos által megkezdett hatalmi harcnak is véget vetett, igaz, ez korántsem jelentette azt, hogy a „turáni átok” megszűnt volna.
Béla megvakításának hátterében az a több évtizedes hatalmi harc állt, ami Kálmán és fivére, Álmos között zajlott: 1115-ben, a herceg sokadik lázadása után ugyanis az uralkodó úgy határozott, hogy a jövőbeli összeesküvések elkerülése érdekében megvakíttatja öccsét és annak gyermekét. Béla herceg ezután apjával együtt a dömösi kolostorba került, ám ő azután is ott maradt, hogy Álmos II. István uralkodása alatt Bizáncba szökött. A későbbi uralkodó gyermekkoráról kevés információnk van: nem tudjuk pontosan, hogy Béla herceg mikor és milyen körülmények között költözhetett át Pécsváradra, annyi azonban bizonyos, hogy a király csak 1128 körül talált rá rokonára. II. István édesapjához képest jóval humánusabb módon bánt unokatestvérével, ugyanis nem csak megkímélte életét, de Uros szerb nagyzsupán leányának, Ilonának a személyében feleséget is szerzett számára. Sokan egyenesen azt feltételezik, hogy István Bélát tette meg örökösének, a valóságban azonban ezt a pozíciót Saul, a király unokaöccse birtokolta, akit a vak uralkodó 1131-ben valószínűleg egy rövid belháborúban legyőzött.
II. Bélát 1131 áprilisában koronázták Magyarország királyává, ezzel pedig az Árpád-ház Álmos-ága szerezte meg a főhatalmat, ami feltépte az 1115-ben esett sebeket. Az Ilona királyné befolyása alatt álló uralkodó trónra lépése után országgyűlést hirdetett Arad városába, ahol a pártján álló főurak 68 nemest mészároltak le azért, mert állítólag támogatták Béla megvakítását. Bár a Kálmán-párt ezzel lényegében megsemmisült, az uralkodó hatalma mégsem szilárdult meg, ugyanis Könyves Kálmán kitagadott fia, Borisz herceg – felbátorodva azon, hogy egy vak ember birtokolja a főhatalmat – ismét kísérletet tett a Szent Korona megszerzésére, amiben III. Boleszló lengyel fejedelem is segítséget nyújtott neki. 1132-ben Borisz fegyverrel támadt Magyarországra, II. Béla azonban sógora, III. Lipót őrgróf és Csehország segítségével győzelmet aratott a trónkövetelő csapatai felett, a Német-Római Császárság, Premysl és Kijev támogatásának hála pedig békére kényszerítette riválisa támogatóit. Béla alatt Magyarország az expanzió terén is komoly sikereket mutatott fel, hiszen egy évtizedes uralkodása alatt Közép-Dalmácia és Bosznia is a Szent Korona fennhatósága alá került. Emellett azt is fontos megemlítenünk, hogy II. Béla idején hazánk a pápasággal szemben is sikeresen megőrizte befolyását az egyházi ügyekben.
Vak Béla király országlása a belpolitika terén is komoly reformokat hozott, melyekben szintén felfedezhető a királyi tanács és Ilona befolyása. Ezen változások közül a legfontosabb a III. Béla által állandósított kancellária elődjének bevezetése volt, hiszen ezáltal az írásbeliség egyre komolyabb teret hódított Magyarországon. Béla nevéhez fűződött továbbá az 1137-ben leégett pannonhalmi apátság újjáépítése és az aradi társaskáptalan megalapítása is. II. Béla uralkodása, ami fájdalmasan korán, 33 esztendős korában ért véget, a király testi fogyatékossága ellenére minden téren pozitívumokat hozott hazánk számára: a trón megőrzése és a balkáni terjeszkedés mellett Béla sikeres konszolidációs tevékenységet folytatott, amiben felesége és az alkalmas segítőtársak kiválasztásában mutatott kivételes tehetsége is komoly szerepet játszott. Az 1141. február 13-án elhunyt II. Béla uralkodása a Kálmán és Álmos által megkezdett hatalmi harcnak is véget vetett, igaz, ez korántsem jelentette azt, hogy a „turáni átok” megszűnt volna: örököse, II. Géza halála után Béla két fia – II. László, majd IV. István – is háborút indított a törvényes uralkodó ellen.