A 2013-as ünnepi emlékév programjai között szerepel köztéri alkotások elhelyezése is, megemlékezve a város híres szülöttjeiről, vagy Székesfehérváron tanult, a magyar történelemben kiemelkedőt alkotó személyiségekről. A város emléktábla állításával emlékezett Wekerle Sándor az első polgári származású miniszterelnök születésének évfordulóján az Oskola utcában a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár homlokzatán, mely a Ciszterci Gimnáziumnak adott otthont abban az időben.
Wekerle Sándor, az első polgári származású miniszterelnök 1859 és 1868 között Székesfehérváron tanult a ciszterci gimnáziumban. Abban az iskolában, amely az akkori kor egyik legkiemelkedőbb oktatási intézménye volt a királyi városnak és olyan híres tudósoknak volt az alma matere, mint Semmelweis Ignác vagy Reguly Antal. Az egykori miniszterelnök emléktábláját Máthé Krisztián szobrászművész készítette.
Az emléktáblát dr. Cser-Palkovics András polgármester és Törő Gábor a Wekerle Emlékbizottság elnöke leplezte le. Az első polgári származású miniszterelnököt Csurgai Horváth József a Városi Levéltár vezetője és Törő Gábor méltatta. Az ünnepségen a Ciszterci Szent István Gimnázium énekkara és a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar működött közre.
Csurgai Horváth József méltatta Wekerle Sándor munkásságát. Kiemelte, hogy rajta kívül olyan kiválóságok is kötődnek a ciszterci rend volt gimnáziumához, mint Szekfű Gyula, Ybl Miklós és Klebelsberg Kunó. Törő Gábor, a Wekerle Sándor Emlékbizottság elnöke beszédében elmondta: „A kortársai által finánczseninek nevezett szakember nem volt kordivatok, ilyen-olyan „izmusok” kiszolgálója. Végig abban hitt, hogy itt, a Kárpát-medencében együtt kell élnünk. Wekerlét soha nem volt időszerűbb felfedezni. Ma, amikor az ő időszakához hasonló kihívások és feladatok állnak előttünk, érdemes rá emlékezni!”.
| Wekerle Sándor württembergi eredetű móri családból származott, akiknek II. József adott nemességet. Édesapja Wekerle Sándor, édesanyja Szép Antónia.
Székesfehérvárott a cisztercieknél tanult, majd Pesten szerzett jogi diplomát. 1870-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd Tisza Kálmán kormányában, 1886-tól pénzügyi államtitkár, 1889. április 9-étől 1892. január 15-éig pénzügyminiszter, 1892. május 10-étől július 16-áig kereskedelemügyi miniszter.
1892. november 17-étől 1895. január 14-éig miniszterelnök, 1896. november 30-ától 1906. április 8-áig közigazgatási bírósági elnök. Utóbbiból kifolyólag a felsőháznak is a tagja lett, így több választáson (ideértve az esedékes 1896-os választásokat is) is nem indult egészen az 1906-os választásokig.
Az 1905-1906-os magyarországi belpolitikai válság hatására személye megint az előtérbe került, a király többször is kért tőle tanácsot, a válságot lezáró megállapodás eredményeként pedig 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig másodszor miniszterelnök, immár a szövetkezett ellenzék színeiben (kinevezése napján belépett az Országos Alkotmánypártba), s egyúttal saját kormányában pénzügyminiszter (végig), honvédelmi miniszter április 14-éigés április 23-áig egyúttal horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter is. Később, 1909. szeptember 23-ától az 1910-es választásokig igazságügy-miniszter is.
1917. augusztus 20-ától 1918. október 30-áig harmadszor volt miniszterelnök, ezidőalatt stabil kormánypártot akart létrehozni, ezért megalakította a 48-as Alkotmánypártot. 1917. szeptember 16-ától 1918. február 11-éig pénzügyminiszter, 1918. január 25-étől február 11-éig földművelésügyi miniszter, 1918. május 8-ától december 31-éig belügyminiszter, 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921. április 16-ától haláláig az Országos Pénzügyi Tanács elnöke volt.
A második miniszterelnöksége (1906-1910) alatti ciklusban fia, ifj. Wekerle Sándor is országgyűlési képviselő volt az Országos Alkotmánypárt színeiben.
|
