Hétfőn a magyar költészet napjához kapcsolódóan avatták fel a József Attila-díjas költő, Takács Imre emléktábláját a Vörösmarty Társaság székházának falán. Takács Imre az újabb magyar líra jelentős képviselője és a fehérvári irodalmi élet tevékeny középpontja volt, tavaly születésének 90. évfordulóját ünnepelte a város. Az avatáson beszédet mondott Jerzi Snopek, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is.
A rendezvény egy perces néma tiszteletadással kezdődött, adózva a napokban elhunyt székesfehérvári irodalmár, Román Károly emléke előtt, majd Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, aki arról is szólt, hogy a valódi művészet mindig az igazság kereséséről szól és ez akkor is így van, ha ennek az igazságnak a meghatározása szinte a lehetetlennel határos.
„A költészet igazsága nemcsak a költészet igazsága, hanem az emberé és a teremtett világé is. A költészet legfontosabb feladata éppen az, hogy ennek az igazságnak a keresésére szólítsa fel mindenkori olvasóját. Nagyszerű és fontos eredmény, hogy Magyarországon fél évszázada ünnepelhetjük a költészet napját, azonban az év fennmaradó 364 napja is megélhető hasonlóképp.” – fogalmazott az Írószövetség elnöke, aki szerint a költészet időtől és tértől független és a jó vers az örökkévalóság időtlenségével létezik. Szentmártoni János Takács Imréről szólva elmondta, hogy verseinek világa összecsendül képzőművészeti alkotásaival, mert a szobrok és a képek ugyanarról beszélnek mint a versei: a létbe vetett ember szorongásairól, félelmeiről és örömeiről.
„Arról a kemény küzdelemről, amit minden halandó megvív életének megéléséért, értelmessé tételéért.” –tette hozzá.
Takács Imre emléktáblájának avatása a Kossuth utcában
Avató beszédében Bakonyi István irodalomtörténész kiemelte, hogy Takács Imre azok közé tartozott, „
akik össze tudták és halálukban is össze tudják tartani az egymással alig szóba állókat, azokat, akik viszont egyformán becsülik az ilyen egyéniségeket.” „Lehet, hogy azért, mert ebben az esetben a minőség fontosabb a kánonokhoz és a különböző oldalakhoz tartozásnál? Azt hiszem, ez így van. Ma már nem lehet kétséges, hogy Takács Imre lezárult életműve az ilyesfajta minőség része.” – hangsúlyozta Bakonyi István, hozzátéve, hogy Takács Imre verseinek nyelvezete, stílusa senki mással nem összetéveszthető.
A költő emléktábláját, Párkányi Raab Péter alkotását Cser-Palkovics András polgármester és Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke leplezte le a Kossuth utca 14. számú épület falán, majd Jerzi Snopek, Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete köszöntötte a megjelenteket. A nagykövet elmondta, mindig is csodálta, hogy Magyarországon minden évben megünneplik április 11-én a költészet napját, mert Lengyelországban - bár történelmében a költészet ugyanolyan fontos szerepet játszott mint a magyarok életében - nincs külön ünnepnapja a költészetnek. A nagykövet kiemelte, hogy többször volt alkalma megtapasztalni a magyarok költészet iránti rajongását, többek között Bohdan Zadura látogatásakor, akivel Utassy József irodalmi estjén vettek részt. Felidézte, hogy a lengyel költő kemény ember létére nagyon meghatódott, amikor magyar nyelvtudás nélkül is elemi erővel hatott rá Utassy József szuggesztív előadásmódja és a hallgatóság érzelmi reakciója. A nagykövet elmesélte azt az élményét is, amikor a közgazdasági egyetemen Pilinszky esten vett részt és a zsúfolásig megtelt aulában átérezte a rendszerváltás előtti évek vibráló légkörét.
Beszédét követően Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Székesfehérvár polgármesterével együtt helyezett el koszorút Takács Imre emléktáblája előtt.
