Csütörtökön délután avatták fel Aba-Novák Vilmos egészalakos szobrát a Nemzeti Emlékhely bejáratával szemben. Pogány Gábor Benő bronz alkotása Szent István mauzóleumának közvetlen szomszédságában áll, melyet Aba-Novák Vilmos falfestménye díszít.
Pogány Gábor Benő alkotása újabb bizonyítéka annak, hogy a szellemi sírból, ahová ellenfelei szánták a művészt, van feltámadás. De mint mondta, nem csupán Aba-Novák feltámadásáról beszélhetünk, hanem a királyi városéról is. Arról a városról, amelynek régi utcáit, tereit eldózerolták, helyükre panelrengeteget építettek. Egy olyan városról, melyet deszakralizáltak és meg akartak fosztani múltjától: az államalapításhoz és első szent királyunkhoz kötődő identitásától -mondta a szobor avatásán L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere örömét fejezte ki, hogy újabb köztéri alkotással gazdagodik a város egyik legfontosabb közterülete. „Gazdag az a város, amely olyan műkincsekkel, olyan alkotásokkal büszkélkedhet, olyan történelmi helyekkel, nevezetességekkel, és történelmi eseményekkel, mint Székesfehérvár. A több, mint ezer éves történelmünkbe fejezetet írni, már önmagában jelzi, hogy valaki valami nagy dolgot tett a közösségért. Úgy gondolom, hogy Aba-Novák Vilmos ilyen személyiség volt.”- osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel a polgármester.
A város polgármestere beszélt arról is, hogy mennyi mindent köszönhet a város Aba-Novák Vilmos festőművésznek, és mennyi mindennel vagyunk neki adósok. Beszédében kitért arra, hogy a művész alkotásait évtizedekig nem lehetett látni, mert azokat lemázolták. "A legjelentősebbek viszont a restaurálásoknak köszönhetően megvannak, és mind a fehérváriak, mind az idelátogatók megcsodálhatják ezeket. Úgy ahogyan ő is, amikor kilép az irodájából, hiszen egy csodálatos történelmi évére tekint vissza Székesfehérvárnak egy festményen keresztül." Aba-Novák Vilmos szobra egy emblematikus helyen áll, mintegy rátekintve saját alkotására, zárta beszédét a polgármester, majd köszönetet mondott mindenkinek, akinek része volt abban, hogy ez a szoboravatás megtörténhetett.
Aba-Novák akarta és tudta a művészetnek azt a szerepét, amely a legközelebb lép a befogadóhoz, mert "emlékeztet, mementót állít és megérint a múlt tágasságával" - jelentette ki L. Simon László. Rámutatott: ez is lehet a művészet szerepe, még akkor is, ha ez nem fogadják el vagy legalábbis nem tartják érvényesnek és korszerűnek azok, akik meg akarták fosztani Aba-Novákot az egyetemes művészettörténetben az őt megillető helytől. Azt mondta: "a szocialista kultúrpolitika soha nem tudta megbocsátani Aba-Nováknak a Horthy-korszak állami megrendeléseit, a kurzus történelmi igényeit magas szinten szolgáló és nem kiszolgáló műveit, amelyeken a délceg tartású, markáns arcú Horthy kormányzó is megjelent a magyar kormányzók, Hunyadi János és Kossuth Lajos mellett".
A szobor avatását az államtitkár olyan apró győzelemnek nevezte, mellyel "visszaveszünk egy darabot az ellopott, elhazudott múltunkból". Most előttünk áll egy korábban csak fényképek alapján elképzelt, robusztus, tekintélyt parancsoló alak, aki ugyan mindösszesen 47 évesen halt meg, de fantasztikusan gazdag életművet hagyott ránk - mondta a művészről.
A szoboravatóra több mintegy 100-150 ember volt kíváncsi, de sokan meg-megálltak a járókelők közül is. Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotásának avatóján a város elöljárói, intézményvezetői, az érdeklődő fehérváriak és turisták mellett jelen volt a katari nagykövet is, aki a Miniszterelnökség parlamenti államtitkárával érkezett az ünnepségre.
Pogány Gábor Benő szobrászművész a még készülő Aba-Novák Vilmos szoborral és annak makettjével.
